Vénusz

A legszebb nő vagyok.
Istenség (is)!
Tengerből született.
Bár lehetsz Nefertiti, vagy Mona Lisa,
Szépségemhez fel nem érhetsz.
Minden alkotó kihívásnak tekint,
Az ízlése szerinti legszebb legyek.
Örök szerelem ez.

Jelenlét

Itt vagy...
Hol is lennél máshol?

Ide tartozol
Mint a madárcsicsergés,
A szél, a fák...

Itt játszik árnyad, lényed
Minden pillanatban.

Kitörölhetetlenül
Benne élsz a tájban.

Emlékezik,
Emlékszem.

(a kép: Mike Baum oldaláról)

Maci és a kislány

Még nem is mondtad, hova szeretnél menni, mit játszunk?
Julisékhoz sétáljunk, vagy a parkba, vagy hintázzunk?
...
Ha tudnék dönteni, nem kérdeznélek...

Lélek-tükör

(Gömöri Márti barátságáért szeretettel)

El kell érnem,
Míg van erőm
Széttörni,
Végre hulljon le a kötés!

Lássa a valót,
Szembenézzen az igazzal.
Máskülönben vége!

Lelke meghal,
Sötétségbe költözik,
Eltéved.

Tehetetlenül döngethetem
Tükör-tengerét,
Hiábavalóság.

(a kép: Anthony Clarkson - Veil Of Vanity)

11 sor

Párnámon illatod,
Hoztam magammal arcomon.

Minden mozdulat
Szépséges emlék,
Jelen,
Jövendő.

Nappalok fénye,
Éjszakák csöndje
Veled átkarol,
Marasztal
Életem.

(a kép: Beatrix Orosz oldaláról)

Döntés

(csak úgy Arinak)

Na, most mi legyen?

Maradsz, vagy eltűnsz?
Kinyílsz, vagy hervadsz?

Eldönthetnéd!

Büszkeség, vagy szerénység.
A kettő együtt nem megy...

Szerényen megmutatod szépséged, virulásod,
vagy
Elhervadsz büszkén, nyomot sem hagyva...

Nekem mindegy!
Tulipán számtalan van.
Bármelyikben gyönyörködhetek.
Neked fontos, hogy életed beteljék!

(a kép: Gold Art oldalról)

Fohász a Naphoz

Mindenkori aranylásod add meg nekünk!
Színeidet ne fakítsa se az idő, se az eső!
Újra és újra gyújtsd meg tüzed, hogy melegíthess minket!
Búslakodásod ne tartson soká!
Jelentéteddel naponta tisztelj meg minket!
Örömünk forrása Te vagy!

(a kép: Mike Baum oldaláról)

Maradj még!

(egy eltéved Léleknek)

A csillagok huncutul kacsintanak Rád...
- Maradj még!

A Nap minden nap meglátogat,
Sugarait Rád veti...
- Maradj még!

A szél meglep, kavarog,
Játszik Veled...
- Maradj még!

A rigó Rád néz az ablakon,
Trillája az eddigi legszebb...
- Maradj még!

A fák bronzba öntik kérésüket:
- Maradj még!

A kisvirág szirmaival Rád köszön,
Most a háztövében:
- Maradj még!

Egy órát,
Egy napot,
Egy hetet,
Tavaszig,
Egy életre!
Maradj még!

(a kép: Moon Light)

Kedveskedés

Ahogy fordul a Nap az égen,
Úgy simogatja a falat végig árnyéka.

Amióta a fa áll,
Amióta a ház áll,
Ez ismétlődik újra és megint.

Csak ők tudják,
Ők érzik,
Mi rejlik mindebben.

(a kép: Király Attila Photography -Fa érintése (Baja) )

Pipacs

Lepke-finom szirmuk
Vörösen
Izzó Napban
Rebben
A szellőben.

Gyorsan bomlik ki,
Hervad el.
Mégis emlékedben
Ég Pirosa,
Formája,
Élőhelye.

Következő évben
Már várod,
Lesed,
Virít-e már,
Mikor lep meg
Színével.

(a kép: Beatrix Orosz oldaláról)

Szív kapuja

Jöttem,
Mert érdekel,
Milyen a szíved.

Ne halld,
Ne is érzékeld,
Már itt vagyok.

Ne tárulj még,
Ujjaim követik íveid,
Ismerkedem.

Talányokat rejt,
Látszik mintázatán,
Vértezetén.

Érintésem nyomán
Életre kelnek a formák,
Mesélnek.

Óarany-barna színeit,
Patinaként hordja,
Melegít.

Különlegessége, szépsége
Varázsol,
Szerelembe ejt.

Életek

Fényben égők.
Árnyékban lángolók.

(a kép: Sting Tung oldaláról)

Hajnali borongás

Megint szomorú az ég,
Harmattal hint be mindent.
Könnyedsége eltűnt,
Kétkedés nehezíti.
Leszáll a felhő,
Sok a bánat,
Sok a vízcsepp,
Könnyel teli...

Üzen a Nap,
Itt vagyok!
De már nem bírta tovább,
Könnyre fakad, szitál....

(a kép: Я люблю ФОТО - Transparencies - Aitor Pena Inclan)

A felhő

Még szerencse, hogy a felhők nem esnek csak úgy le az égből! Agyonnyomnának mindent!
Igazi mesebeli szörnyek!

Együtt mind

Cseppjeim - gyöngyök.
Könnycseppjeim.

Fényem - sugaram.
Napfényem.

Világom - lámpám.
Holdvilágom.

Kékem - türkizem,
Égszínkékem

Nap-kékem,
Könny-fényem,
Ég-sugaram,
Hold-cseppjeim.

(a kép: Hideyuki Katagiri)

Nyugalom...

Nyugalom szívemnek, Te vagy.
Balzsama lelkemnek, létezésed.
Nem csoda, vagy mégis?

Nem vártalak, de álmodtam.
Elfelejtve álmom, de megtörtént.
Ideje volt, vagy mégsem?

Megmutatta a sors, van ilyen.
Most elrejti, Nap mögé.
Megadja nekünk, vagy mégsem?

Édes eső,
Friss napsugár,
Nevető szél,
Csillagszóró Ég,
Szikrázó homok,
És Idő, Idő,
Végtelen idő.

(a kép: Beatrix Orosz oldaláról)

Időben

Elbújva, míg eljön a legalkalmasabb pillanat a meglepetéshez.

(a kép: Szép Természet Élőlánc oldalról)

Egy szó, két szó...

Szerelem
Szeretne
Szerelemmel
Szeretni
Szeretnéd,
Szeretném.

Ugyanaz a minta,
Ugyanaz már évezredek óta,
Ugyanaz a dal.
Ugyanaz a kívánság, óhaj,
Ugyanaz az eleje, vége.
Ugyanaz, mégis megunhatatlan...

Örök tökéletesség,
Örök elérhetetlenség,
Örök csoda.

Inkább, mint

A fekete legyen inkább kék, mélykék.
A ricsaj jobb, ha zene.
A várakozás talán feladvány.
A káosz pedig izgalmas játék.
A virág lehet szélkerék.
Az eső bújócska.

De a változás változatlansága legyen örök,
Mint szerelmed,
Mint a naplemente,
Mely mindig másképpen csodálatos,
De mindig naplemente.

(a kép: Colour Of L o v e oldalról)

Idővel

"Az idő, leleplezi a hamisságot!"

Mint tudjuk nem az idő.
Csak idővel, ha fontos a sorsodnak, akkor adódik alkalom, hogy tisztán láss.
Lelepleződhet számodra az árulás, a hazugság.
De csak akkor éri meg, ha fontos lesz életed sorában.
És ha türelmes vagy erre az "ajándékra".

(a kép: 3dfirstaid visual architecture oldalról)

Kevés

Kevés a sosem volt érzés,
Kevés a megnyugtató jelen,
Kevés az együtt lélegzés,
Kevés az érintés,
Kevés a bizonyosság...
Túl kevés.
Még
Kevés...

(a kép: Planéta Csillagda oldalról)

A

Csak...

Láthatnád,
Tudhatnád,
Csak nyisd szemed!

Láthatna,
Érezhetne,
Csak állj a fénybe!

Bízhatnál,
Élhetnél,
Csak ragyogj!

Föleszmél,
Döntésre jut,
Másra ne is gondolj!

(a kép: Urszula Psiuk oldaláról)

Mosolyod

Van az a gondolat,
Van az az érzés,
Van az az emlék,
Van az a pillanat...
Sok pillanat.

És
Az érintés,
A nevetés,
A szó,
A hang,
A csönd...
Mély csönd.

És
Szemek mélysége,
Lelkek találkozása,
Rezgések egy üteme,
Összefonódó erők,
Idők lassulása...
Minden időké.

Mindez mosolyodban,
Mert van olyan mosoly.

(a kép: San Morgan Lee oldaláról)

A teljesség üressége

Teljes nyugalom

(a kép: Best photos oldalról)

Képzelt képtelen

A képzelet, mint egy borospohár
Összehozza a két pillért,
Megteremti a képtelent.

Életek képtelenségei
Kelnek életre
Kézzelfogható jelenben.

Valótlannak hitt valóságok
Hihetetlenségükkel igéznek meg,
Mikor veszve minden.

(a kép: Rumán Ferenc)

Múzsa

A művésznek két múzsája volt.
A mű és a madárka.
Oly kedvesen, figyelmesen kereste fel, míg művét alkotta, ezért úgy gondolta egy kis védelmet készít számára.
Látogassa a szobrot, leljen menedékre ott is.

(a kép: Sam Morgan Lee oldalról)