Első szerelem

(három tételben)

(Gömöri Márta kérésére szeretettel)

~~~~~~~~~~~~~~~

- Azt mondta Juli, tetszem Neked. Ez igaz?
- Igen...
- Akkor miért vagy mindig olyan undok?
- Nem tudom... Mert nagyon tetszel.
....
- Vasárnap szülinapi zsúr lesz nálunk. Eljössz?
- Elmegyek. De a piros ruhádat fel! Abban nagyon szép vagy!
- Jó! Az a kedvencem!
....
- Fogsz még undokoskodni velem?
- Nem. ... Szeretlek!
- Én is szeretlek!
....

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ki tudja mióta hevernek így?
Nézik egymást szótlanul.
Komolyak, mosoly sincs.
Gyermek idő van, a hangok is távol.
Rabul ejti őket a varázslat.
Az első szerelmi varázslat.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Gyermek komolyság.
Megigézve általa,
Első varázslat

(a kép: Sam Carlo oldaláról)

Mélyen

Az első csók még a felszín,
Az első ölelés már a mélység.

Dubai

Felső körök felhők fölött beszélgetnek.

Úttalanul

A napsugár megtalál árnyékok között,
Pedig nem akarom, hogy lássa...

A szél óvatos, csak játszik velem,
Pedig nem szeretném, hogy hallja...

A rózsa felém fordulva illatoz,
Pedig nem akarom, hogy érezze...

A fa ágát lehajtja, levelével megérint,
Pedig nem szeretném, hogy tudja...
Bánatom.

Mennyire szeretnék,
Hogy velük legyek
Újra
Jelen, mint máskor...
Lássam, ami másnak láthatatlan.

(a kép: Igor Zenin)

Hét szál rózsa

A kedvenc virágom...
A kedvenc színemben...
Gyönyörű!

Mit szeretne?
Miért küldte?

Hiszem-e?
Várom-e?

Reménytelen
Szívem tüze újra lobban
Jelenléte, közelsége
Felülírja

Örökké vele,
Tovább nélküle.

(a kép: Vladimir Volegov alkotása
"Lightness of being", 92x73 cm, oil on canvas. October 2014 )

Gyémánt igazság

Gyémánttal írni szívbe nem lehet.

(a kép: Vidám Olasz oldalról)

Add kölcsön a szemed!

Add kölcsön a szemed,
Had lássam,
Milyen az ég,
Milyen a fű,
Milyen a szivárvány!

Milyennek látod a mosolyt,
A könnyet,
A szemem,
A lelkem.

Add kölcsön szíved,
Had mutassam meg neki,
Milyen felejteni,
Milyen szabadnak lenni,
Milyen a végtelen!

Megmutatom a Napnak,
Járja át a fény
Újra
Érezd, mint rég
Szíved.

(a kép: Емпирес Арт oldalról)

Hullámkő

Itt sétálsz,
Csodálod e vonalakat, színeket.

Hívod barátaidat,
Ők is lássák e ritkaságot.

Megkövült hullámaimon lépdelsz,
Rég kihűlt érzelmi láváimon.

Színeit a tűz égette bele,
Szenvedélyeim tüze.

De mára fagyott, hideg,
Különös emlékké szépült.

Kedves kíváncsiságod melegíti szívem,
Ahogy a Nap sugarai kőhegyeimet.

Kellenek azok a csillagok!

Az éjszaka tündöklése.
A Kékség dísze.
Titkok tudója.
Képzeletek forrása.

(a kép: Sam Carlo oldaláról)

Felhő

A felhő fekszik az égen.
Amikor felkel,
Esik.

Társak

Eső siratja bánatom
Szél sürgeti lépteim
Hold mozgása reményem
Nap tündöklése fényem

Eső - könnyem
Szél - biztatóm
Hold - változóm
Nap - örömöm

Esőm
Szelem
Holdam
Napom

Földből vagyok.

(a kép: Christian Schloe)

A

Óhaj

Baglyok Istenasszonya
Éjszakák puha árnya
Tollak Királynője!

Gyere értem,
Vigyél magaddal ma éjjel!
Suhanjunk az erdőben,
Végig a mezőn,
Felhők fölött!

Hangtalan szárnyalás...
Csak egy kör,
Csak egy pillantás,
Látnom kell,
Mi történt Vele, él-e, hal-e!

(a kép: Fantasy Art oldalról)

Szeretettel

Kevés lila,
Több piros,
Némi sárga,
Itt-ott fehér,
Mohazölddel kerítve.

Csak ennyi...

Remélem, tetszik!

(a kép: Georgiana Scheul alkotása)

Fótó a csókról

Megvan.
Kész!
Tökéletes!
Elkészült a 100. kép.
Küldhetem a kiállításra.
Még címet kell adnom neki...
"Fotó a csókról" - ez jó lesz!

Szerelmünk híres lesz, Szívem!

Augusztusi nyár

Keresett
Üzenetet hagyott
Írt
- Hiányzom.

Távol voltam
Máshol jártam
El is feledtem
- Megtalált.

Nyílnak a rózsák
Naplemente aranyoz
Hús szellő köszönt
- Jön értem.

Mosolygok...

Elérhetetlen

Messze vagy,
Karnyújtásnyira.
Fényévekre mosolyod.
Régmúltba tűnik ölelésed...

Csend hull puhán,
Magába roskadt az Idő.
Kell a nyugalom,
Szívem zakatol.

(a kép: Beatrix Orosz oldaláról)

Virágzó fa

Arra járva lassítok, mikor a fa alá érek, hulljon rám fehér szirma, mint áldás.

(a kép: Oleg Tokarev alkotása)

Játsszuk azt...

Játsszuk azt,
Elmész,
Én maradok,
S mosolygok,
Mikor megjössz.

Vagy
Játsszuk azt,
Én megyek el,
Majd elindulsz,
És félúton találkozunk.

De
Játszhatjuk azt is,
Te az egyik parton sétálsz,
Én a másik oldalon.
Alig látjuk egymást, mégis
Egymásra pillantunk olykor-olykor.
Majd a híd közepén átölelsz.

Játszhatjuk, hogy
Nem hagysz el, hogy
Mindenem Te vagy, hogy
Örökké élünk, és szeretünk, és
Semmi meg nem ingathatja ezt.

Játsszunk!
Mert olyan jó játszani!
Olyan egyszerű!
Oly tiszta!

Szirmok

Már kinyílt,
Kitárult...

Meddig vársz?

Szirmait elhullajtja!
Még csak egyet,
Aztán kettőt..
Majd sokat,
Az összeset..

S csak nézed...

Miért vártál?

Vége...

Fájdalom

A nyugalom,
A harmónia,
A Zöld

De a Piros,
Egyszerűen fáj!!!!!

Hogyan került oda?
Miért fáj annyira?

Meddig tart?
Hova tart?

Végleges...
Hozzátartozik.
Elfogadom.
Így egész.
Így szép!

(a kép: San Morgan Lee oldalról)

Jó

(Buca barátságáért szeretettel)

Jó lesz gondolni Rád elalvás előtt, aztán
Jó lesz gondolni Rád ébredéskor, majd
Jó lesz gondolni Rád míg készülődöm, és
Jó lesz gondolni Rád utazás alatt, de
Jó lesz gondolni Rád munka közben is....

Jó lesz találkozni Veled,
Jó lesz mosolyogni Rád,
Jó lesz átölelni Téged,
Jó lesz csókot cserélni...

Jó Veled sétálni,
Jó Veled beszélgetni,
Jó Veled szeretni,
Jó Veled élni.
Nagyon jó!

Vannak színek....

Szíved édes-fájdalomba vonul,
Csodálatba ejt,
Sóhajtásra késztetnek,
Visszafogott leszel,
A Napot árasztja szívedbe, lelkedbe...

És van,
És van az a szín, amitől
Olvadsz,
Elolvadsz,
Mintha kedvesed ölelne.

Aranysas

Szerencsés vagy!
Láthatsz így.
Mások csak Aranysasként ismernek.

De vigyázz!
Megigézlek,
Akkor már csak sasként élnél.

Készülj!
Repülsz velem, ahogy még sohasem,
Megláthatod, milyen sasszemmel a világ.

(a kép: Karol Bak art)

Mint székek

A bölcs és nyugodt emberek, mint kényelmes székek, hívogatóak és marasztalóak.

(a kép: Daniel Vanderbilt oldaláról)

Hiányod

Itt izzik
Jelen van
Sugárzik
Ahogy Te magad.

Jön más
Halványulsz
Elveszel
Mint sok emlék.

Újra találkozunk
Ismét érzem
Felkavar vagy sem
Sorsunk dönti el.

(a kép: Beatrix Orosz oldaláról)

Tavaszra várva

Tavaszra várni
Minek?

Mikor még az Ősz sem telt ki.
Még ideje sem volt, hogy
Elvarázsoljon színeivel
A sárgával,
Az arannyal,
A bronzzal
A vérvörössel,
A rozsdabarnával.
A hideg esős nappalokkal,
Az eső illatával,
A hirtelen jött csillagos éggel.

És még ott a Tél is.
A "végre esik a hó" érzéssel,
A szikrázó napsütéssel,
A világos éjjelekkel havazás után.
A Karácsonnyal,
A fahéj illatával,
A varázslattal...
A latyakkal, az ónos szitálással.
A nyirkos hideggel.
Meleg szobákkal.

És egyszer csak itt a hóvirág!

Tavaszra várni
Minek?
Mindig eljön, itt van...

(a kép: Mucha négy évszak)

Végül

Elvesztettél
Elvesztettem

Kijátszottál
Eljátszottad

"Soha többé ne..."
Örökre
Vége

(a kép: Beatrix Orosz oldaláról)

Aranyló tűz

Olvadok fényedtől.

Lehunyt szemmel adom át magam
Égető sugaraidnak.

Felszálló pára hűsít...

Elköszönsz a határon,
Még sokáig érzem melegséged.

Így alszom el...

Hajnalod párája beborít.
Ezüst páncélja megfürdet.

Árnyékom úszik, felhőkre rajzol.
Lassan itt az idő, hogy rám tekints megint.

Szemed fogva tart,
Míg újra átadom magam csókodnak...

Szemed-világod

Hallgatsz...
Várom, hogy szólj...
Szemedet nézem, kutatom...

S egyszer csak

Kinyílik világod,
Elmerülök szépséges tájain,
Felfedezem titkod helyeit,
Fájdalmas zöld-árnyékos zugokat,
Ábrándos képeket...

Rám pillantasz,
Újra itt vagy.

Ismerlek.

Ami elmaradt

(a "meg nem született" gyermekekért)

Könnycsepp fut végig néma arcomon.
Jó lett volna, ha megszületsz,
De én az életemnél is jobban féltettelek
Gyermek

Ismeretlenben

Hol tör rám a különös táj,
A meghatározhatatlan vidék?

A "semmi" nem lehet,
A mozdulatlanság sem.

"Üresség"
Hangtalanul érkezik,
Itt van.

Különös ölelés,
Különös kapcsolat.

A bizonyosság,
A teljesség,
A minden.

(a kép: crilleb50 on deviantART)

Az utolsó

Nézlek...

Tenyeremben arcod
Lelkedig látlak
Szíved ragyog