2014. december 31., szerda

Minden kincsem

Minden kincsem összehordtam,
Ékkővé olvasztottam,
Ne számtalanra vigyázzak,
Egy értékem legyen csak.

Kölcsönadtam Neked,
Most te viseled,
Ott ragyog szemedben.


(a kép: Macskamenta Klub oldalról)

Hiábavalóság

Nálam az ajtó,
A kulcs,
A zár.

Lehet a legerősebb,
Az egyetlen,
A legjobb.

Egy apró jelre megszűnik mégis,
Mintha sosem létezett volna
A gondos védelem!


(a kép: Tündérlámpások oldalról)

2014. december 30., kedd

Elmondom

Leírom, mert
Le kell írnom!

Nem érted,
Mert nincs dolgod vele,
Nem is volt sosem.
Ha lesz,
Átérzed.

De nem ez a lényeg!

Nekem írnom kell!
A gondolatok jönnek
Érzelmeket közvetítve.


(a kép: My Page My Way oldalról)

2014. december 29., hétfő

Hadd legyen....

Megérint az érzés
- Akarod-e?
Jön a gondolat
- Érzed-é?

Tétova kaland
Sorsunkra hagy...

Csak éljünk,
Csak érezzünk,
Szálljon gondolatunk...
Ahogy eddig!

A Sors majd rendez...


(a kép: Léghajó - Art -Roberto Weigand - Illustrations)

2014. december 28., vasárnap

Ismét

Múltban emlék.
Jelenbe lépve
Valósággá válik.


(a kép: Catherine Nelson)

2014. december 27., szombat

Valahol, Valamikor

Volt valami létezés.
Aztán jöttél Te.
Majd lett a Vers.
Most Élet van.


(a kép: Colour As Experience)

2014. december 26., péntek

2014. december 25., csütörtök

Karácsonykor bármit lehet, még szeretni is!

Hinni a Szeretetben/Szerelemben, az egyértelmű!
Hinni benne újra és újra, az magától értetődő.
De abban hinni, hogy sosem hal meg,
Az nem naivitás,
Az nem csoda,
Az természetes!



2014. december 24., szerda

2014. december 23., kedd

Távol s közel

Míg érzem fényét,
Mennem kell,
Tovább és tovább
Messzire.

Elfelejteni az érzést.
El kell felejtenem!
Eltemetnem,
Amennyire csak lehet!

De minél távolabb vagyok,
Annál nehezebb,
Egyre fájóbb.
Állni is alig bírok már...

Meg kell fordulnom,
Tudomásul vennem,
Jelen kell lennie életemben.
Ugyan semmi értelme,
Mégis így nyugszom meg.

Hagyom, hogy
Legyen
Mélyen
Sejtjeimben
Jelen örökre.



2014. december 22., hétfő

Talán elég lesz

Tán elég lesz, bevárni a hajnalt.
Tán elég lesz, egy forró ital.
Tán elég lesz, Rád gondolnom,
S érzed majd
Talán
Megint.

Tán elég lesz, hogy velünk van kicsit a nyár.
Tán elég lesz újra, újra egy érintés.
Tán elég lesz pár meghitt szó,
Együtt tart
Talán
Megint.

Több kell!
Sokkal több!
ÉREZZÜNK!!
Hogy elakadjon a szavunk!
Hogy megakadjon a Világ!
Égjen a Nap tüze szívünkben!
Tomboljon tenger ereinkben!
Végre igazán éljünk!
Igazán szeressünk!




Zöld arc

Van színem,
Élénk zöld.

Kőkeménységem,
Bársony puhaság.

Vonásaim lágyabbak,
De felismerhetőek.

Moha borít.
Mintha élnék
Életben lennék...
De csak a felszínen.


(a kép: Beatrix Orosz oldaláról)

Erkélyek

A DZSUNGEL
Lépni sem lehet.
Korláton belül, kívül,
A falon végig virágok sokasága.
Minél érdekesebb, zöldebb.
Kicsi-nagy, mindegy, csak legyen!

AZ ÜRES
Nincs semmi.
Ne lássa senki, mi van, mi nincs!
Használatát sem.
Csak van...

A LOMTÁR
"Valamikor még valamire jó lesz."
Bent már nincs számukra hely.
Bentről nem sok látszik a halomból, csak az utcáról.

A HASZNOS
Szárad a ruha, szellőzik az ágynemű...
Bicikli felfüggesztve.
A fenyőfa Karácsony előtt.
A bútorok a festés alatt.

A DÍSZES
Csinosítva csempével, vagy képpel, esetleg pár cserepes virággal
Akad asztal is és két szék párnákkal,
Napernyővel...
Netán trófea is a falán.

A BEÉPÍTETT
Mert kell a hely, kicsi a lakhely.
Mert a szomszédé is ilyen.
Mert így többet ér a lakás.

A FESTETT
Színei miatt egyből felfigyelsz a százból.

A REJTETT
Hálóval, vászonnal, náddal takarva a rács.
Repkénnyel futtatott.

****

A LEGHÍRESEBB
Júlia erkélye
Bátrak találkozóhelye.
A szerelmeseké.



Fény és árnyék

A fény nem hoz magával árnyékot!!!!
A fény útjába álló "dolgok" vetnek árnyékot!!!!
Akkor lehetsz a fény része, ha átengeded magadon.


(a kép: Dandelion - by Peter Kellberg)

Az Életben

Az életben nincs főpróba, minden élesben megy.
A következő jelenetben, vagy darabban javíthatsz játékodon.



Tudod...

Ha érzed, akkor már tudod.


(a kép: Autumn Leaves)

Vagyok

Alámerülni a Semmibe
Feljönni Egészen.

Elveszni az Időben
Megtalálni a Pillanatot.

Elfogadni a múltat
Megérteni a jelent.

Másképp van, mint tudtam,
Mást érzek, mint hittem,
Mást gondolok, mint korábban,
De a lényeg változatlan.
Én, Én vagyok.


(a kép: Arthur Braginsky)

2014. december 21., vasárnap

2014. december 20., szombat

Trója - "Szép" Heléna

Trója bevétele után Menelaosz spártai király visszafogadta feleségét, Szép Helénát.
Legalábbis ezt a történetet találta Richard Srauss (az operaszerző), amikor történetet keresett következő operájához.
Strauss sem igazán értette, hogyan lehetséges ez, ezért próbálta a gondolatmenetében megmagyarázni valamiféle férji-szerelemmel...
Nekem viszont szöget ütött a fejembe a visszafogadás ténye.
Mi van akkor, ha az egész egy csel volt, hogy ok legyen Trója megtámadására, amiért visszautasította a csatlakozást a szövetséghez. A görög városállamok szövetségéhez. Ez sértés volt, vagy annak vette Agamemnon.
Miért nem lépett szövetségre Trója? Mert bevehetetlen volt. Így nem kellett számára szövetséges falai megvédésére.

"Szép" Helénát felcsempészték a trójaiak hajójára. Valószínű, hogy az úton derült ki, potyautas van a fedélzeten.
Miért nem fordultak vissza?
Mert akkor túszul esnek a trójai hercegek, és akkor Trójának vége...
Tehát csak egyet tehettek, minél előbb haza érni, és rögtön a harcra készülni.
Persze nagyon vigyáztak Helénára, talán mint túszra, még érhet valamit. (Helena, aki talán nem is volt szép!)
Persze a görögök tudták, csalárdság az egész, mégis a "csábítók" miatt mentek a csatába, egy királynő "elcsábítása" a legjobb ürügy a harcra!
És mivel tudták, Heléna nem hagyta el férjét, a spártai király zokszó nélkül visszafogadta.



Mozaik

Megint elhagytad...
Szedegetem utánad.
Még egy darab mozaik...
Mintha nem kellene, úgy
Hagyod elszóródni.

Már alakul a kép,
Összeillenek a darabok.
Megállsz egyszer,
Odaadom,
Lásd, mit vesztettél!

Mindegyik fontos!
Rólad beszél, a sorsodról.
Minden darab Te vagy.
Fogadd vissza!
Hogy megint teljes légy!
Légy önmagad!



A Szó

Ha leírnám
Szeretlek
Meg sem értenéd,
Mit jelent
Számodra e kijelentés.

Fénye fakó lett,
Tisztasága kétes.

Bizonygatni kár,
Mi mindenre képes, hogy
Funkcióját betöltse.


(a kép: I Sassi Dell'Adriatico by Sehnaz Bac)

2014. december 14., vasárnap

Aludj Nap!

Pihenj most, kérlek!
A csillagok, a Hold őrzi álmod.
Kell a sötétség,
Kell a nyugalom,
Kell egy kis szünet.
Egy kis alvás,
Egy kis idő...
Kizökkent a Világ.
A csönd lenyugtatja lelkét,
S újra magára talál!



2014. december 13., szombat

Repít

Amikor a Szív hallgat az Észre, akkor olyan figyelmes, nem repíti el, bár könnyen megtehetné.
"Csak" lebegteti ég és föld között.


(a kép: Sam Carlo oldaláról - Art : Ilustris)

2014. december 11., csütörtök

Ideje van

Ideje van, hogy a Nap felragyogjon benned.
Ideje van, hogy fény árassza kincseid.
Ideje van, hogy végre lásd, hol az árnyék!
Ideje van, hogy helyesen értékeld magad.
Ideje van, hogy erőd színre lépjen.
Ideje van, hogy tiszta legyen, ki van melletted!
Ideje van, hogy végre élj!
Úgy ahogy szeretnél!

Ideje van, hogy könnyű legyél, akár a szél!




2014. december 9., kedd

Sorok, mondatok

Minden egyes sor más más érzelmeket hoz felszínre,
Felzaklat...
Más más képeket vetít elém,
Elvarázsol...

Újra és újra kell olvasnom,
Hogy újra és újra átélhessem,
Értelmezzem.

Megint és ismét,
Míg eláraszt,
Magával ragad.

Aztán már csak azért,
Hogy
Szétáradjon bennem
Teljesen
Feloldódjak benne.


(a kép: BERUSSA oldalról)

2014. december 8., hétfő

Utak, társak

Te is hullottál, mint mi
Valahonnan
"Véletlenül" akadtál erre az indára.
Haladunk, összekapcsolódunk...
Tovább hullunk,
De már együtt.
Ketten, hárman...
Vagy egy ágra, virágra, levélre, mohára,
Vagy a földre.
Szétdob minket az esés,
Új társakra találunk...
Egy részedet magammal viszem.


(a kép: BERUSSA oldalról)

2014. december 7., vasárnap

Nem tudok mást

Nem tudok mást érezni,
Mint már annyiszor.

Ne tudok mást álmodni,
Mint amit már elképzeltem.

Nem tudok mást mutatni,
Mint ami belülről jön.

Nem tudok másként érinteni,
Mint ahogy lelkem vezet.

Nem tudok másként látni,
Mint ahogy a végtelen létezik.

Nem tudok mást mondani,
Üzenni,
Súgni,
Írni,
Csak ezt....


(a kép: Nagy Judit)

Szerény

Szépsége különleges,
Kedvessége megejtő.

Ő csak él.
Virágzik, virul,
Élvezi a Nap fényét,
Hajnal harmatát issza.

Nincs tudatában,
Ő egy csoda.


(a kép: Ott András - Hajnal)

2014. december 5., péntek

Hópehely

Megígértem Neked, hogy újra eljövök...

Csodálhatod csipkéimet,
Kristály-valóságom
Lefényképezheted!

Mulandóságom csak
Változatosságommal vetekszik.

Melegséged elolvaszt.
A jeges világ az otthonom.

Ami elválaszt tőled,
Az tart életben.


(a kép: Colour Of L o v e oldalról)

Nézd, mit találtam!

Az eső illatát,
A legkedvesebb macit,
Egy fehér matchbox-ot,
Vonatzakatolást: tadam, tadam...
Különös álmot, melyben elefánt szerepel,
A víz szeretetét,
Számtalan margarétát,
Álmokat, vágyakat,
Sok-sok nevetést...

Ezt mind magamban, hihetetlen!!!!



2014. december 4., csütörtök

Tévedés

Amikor a tévedés a pillanat varázsa,
Amikor a tévedés a sorsunk "játéka",
Amikor a tévedés a kívánság létrejötte,
A fényre lépés,
Akkor tévedésből vagy jelen velem.
A legszebb tévedésből.



2014. december 2., kedd

Buszon

Egymással szemben ülünk...
Két nő.
Kezünkben határidő napló és toll.
Már a végállomáson, indulás előtt kezdtük a jegyzetelést.
Ő azt írja, mit kell tennie ekkor-akkor,
Én verseket...
Tovább nézzük a tájat, már amit látunk belőle
Ablakon kinézve jönnek gondolataink...
Mikor eszünkbe jut valami,
Szétnyitjuk a füzetet, papírra vetjük szavainkat...
Ő tetteket, én érzelmeket.



2014. november 30., vasárnap

Együtt Veled

Érzem gondolataidat.
Látom érzéseidet.
A sóhajodból is olvasok.
Szavaidból építkezem.

A Nap hol fent van, hol a Hold...
Az órák megálltak, Idő sincs...
Süket a telefon, lemerült....
Eszünk, alszunk...
Mellékes...

Kettőnk ideje telik,
Gyűlik
Érzéseink Szíve,
Örökkévalóságunk készül
Szóról szóra,
Ölelésből,
Csókból,
Érintésből.

Egyszer mennünk kell
Valamerre,
Külön...

A Sorsunk rendez.

Szerelmünk örök.



2014. november 29., szombat

Előszó

Ábrándos valóság képekben.
Íme, most átnyújtom Neked.

Álmodj velem,
Képzeld el a hihetetlen!
Légy egy percre más,
Légy egy percre máshol!
Érezd, nem csak Te érzel úgy!
Érezd jól magad életedben!

Keserédes szavakban édes semmittevés.
Lehet számtalan idő, mégis olvasatlan.
Kivetült lényem csodákat hív meg...



2014. november 28., péntek

Te vagy

Te magad vagy a boldogság! Azzá kell válnod!



Nap

Örök fényességed ragyogjon ránk!
Örök élted maradjon velünk!

Csodálunk!
A megfoghatatlan vagy!
A fényed, a színeid, a melegséged, a sugaraid...
Az itt léted is rejtély, ahogy a mi életünk is.

Világunk éltetője Te vagy,
S Világunk véd meg minket Tőled.



2014. november 27., csütörtök

Otthon

Nem viszek semmit,
Hisz semmim sincs!

Csak
Szívem - Színem,
Érzésem - Érintésem,
Dalom - Álmom,
Mosolyom - Nevetésem,
Erőm - Ölelésem.

Miden kincsem ruhámba szőve.
A házban szétterítem.
Szétáradnak...

Életet viszek...


(a kép: Linzi Lynn)

Színező

A színek nem fontosak, csak a Fény!
A Fény úgyis színez, olyan módon és színekkel, ahogy ő akarja, ahogy ő szeretné.


(a fotó: B Surányi Barbi - A Mátra)

2014. november 26., szerda

10 hónap

Egy tél, egy tavasz, egy nyár.
Másik tél, másik tavasz, másik nyár.
Én is más leszek...
Nem jóslat,
Törvényszerűség.

10 hónap.
Idő lesz.
Ideje lesz.
Gyors-lassú percek.
Sok változás - semmi történés.
Aztán a nyilvánvaló meglepetés...

"Csak " 10 hónap.



2014. november 25., kedd

Ha tennéd...

Ha szólnál,
Ha üzennél,
Ha keresnél,
Te lennél.


(a festmény: Vladimir Volegov - Well-spent Sunday)

2014. november 23., vasárnap

A Tó

Mélyebbre már nem látsz,
Ahhoz magasabban kell lenned.
Nyugodt idő is kell,
Na és napfény.

Figyelned kell!
Légy óvatos!
Nem riaszthatod el,
Nem korbácsolhatod fel!

Finom érintésedtől életre kél a felszín,
Megtörik a tükör.
Óvatosan belemerülsz,
Hogy a mélyét is érezd.

A mély érintéseit,
Áramlatait,
Melegét, hűvösét.

Tiszteleteddel meghódítod.
Szeretetedtől kitárul.
Befogad...


(a kép: 1.000.000 Pictures oldalról)


Élesztés

Élettelen fal
Omladozó vakolat
Rozsdás kertkapu
Beragadt ajtó
Fák, virágokban csak az élet...

Valamikor szép volt
Élet volt benne
Emberek álmodtak, sírtak, ettek, ittak...
Rég volt, nagyon rég...

Nincs nyoma már semminek
Mégis érezni valami rezgést,
Ott van a falakban,
A levegőben...

Egyre beljebb járok.
Keresek...
Keresem a kályhát.
Tüzet gyújtok,
Újra élesztem szívét...

Visszahozom a reményt,
A fényt!
Élnie kell!
Bírja még!


(Magyar kastély)

Megy a harc

Ki, Mikor, Hol, Mit?
A cél nem látszik.
Se értelme.
Csak valami elégtétel,
Harcállás védelme
Minden áron

Megy a harc
Föladni? Soha!
Ki tudja, mi lesz akkor?
Rádöbbenés a hiábavalóságára.
Elveszett idő...
Elveszett kincsek...
Semmi sem marad.
Csak a harc!
De az legalább van!
Illúzió, délibáb
Ez ad értelmet a létezésének,
A semminek.



Minden télen

Összehúzom magam,
Kabátba burkolózom.
Jön a tél
Dermeszt, fagyaszt...

Szívem izzik,
Egyre forróbb,
Válasza a hidegre.
- Szememben láthatnád...

Tavasszal engedem,
Keljen szárnya Főnixként,
Áradjon szét a világban.
- Mosolyomban láthatnád...

Talán megérzed, mint máskor.
Talán megint találkozunk...
Talán nem...
Talán már sosem...

De minden télen,
Minden tavasszal.
És aztán nyáron,
Majd ősszel,
És újra télen...
Boldogságom velem marad.




2014. november 20., csütörtök

Álarcok

Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak.
Ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor is sejtem, hogy ki vagy, hiszen egy idő után elárulja viselkedésed, hogy álarcot viselsz...
Lehet az a támadó, a vagány, a cinikus, a magabiztos, a flegma, a folyton mosolygó...
Elárulni nem fogom.... de máris másképpen beszélek hozzád.



2014. november 19., szerda

Szabadság

A növény, növényként,
A bogár, bogárként,
Az állat, állatként,
Az ember, emberként lehet szabad.
Csak mi emberek vagyunk tudatában korlátainknak és lehetőségeinknek.
Ugyanakkor mi kaptuk a legnagyobb szabadságot.

És mi még mindig kételkedünk abban, hogy egy terv részei lennénk!!



Irányítás

Amikor hagyjuk, hogy a szerelem/szeretet háttérbe kerüljön egy kapcsolatban, akkor a problémák, a gondok veszik át az irányítást!



2014. november 17., hétfő

Az Éj

Távolba látó,
Fényt hordó,
Csendet tartó,
Bársony érintésű Éj.

Maradj még!
Marasztald!

Kell még idő,
Kell még védelem,
Kell még titkot fejteni,
Kell még elmerülni,
Kell még levetni,
Elmosni, hogy
Csak szívünk maradjon.



2014. november 16., vasárnap

Hirtelen halál

Alkonyat izzik bennem,
Vörös lenyomat.

Hagytad, hogy elmenj,
Tévedésben élsz.

Síkká szelídült az érzés,
Leírt szavakká, képekké.

A tenger hullámokat vet.
Állandósult nyugalom.

Eljön...
Mélyről jövő lávaként lobog szíved, lelked.
A többi ismeretlen....


(a kép: Karok Bak art)

2014. november 15., szombat

Egy csoda

Látni a másik örömét, osztozni abban, az a világ egyik csodája!!!!


(a kép: Anne Stokes alkotása)