Sértve

Hazugságod
Szétfoszlatta barátságunk
Csak dér maradt utána szirmaimon.

Árulásod
Eltakarta a Napot
Színeim eltűntek, szürke világom.

Eljön a nap, mikor
A dér elpárolog,
Újra ragyog a rét!

(Már nem II. - Kagyerják Attila Tamás alkotása)

Számtan

Pontosan számoltam.
Ölelések száma rengeteg,
Csókoké tengernyi.

Még számtalan lesz az egyikből,
És olvasatlan a másikból.
Ezért
Újra és újra kell számolnom.
Így sose lesz vége a számolásnak,
A szerelemnek.

Fess nekem!

(KAT-nak)

Fess nekem
Rózsát
Múlhatatlan szépségűt

Fess nekem
Felhős eget
Változékonysága egy pillanatát

Fess nekem
Álmot
Valóságba illőt

Fess nekem
Érzést
Szél gyanánt

Fess nekem
Erdőt
Amelyben sosem tévedek el

Fess nekem
Fényt
Mely örökké átölel

Fess nekem Életet!
Fesd meg az életem!

(a kép: Ricardo Celma)

Bátorságunk

Bátorságunk elfogyott.
A kérdés elmaradt,
Mellettem állsz-e mindenkor,
Minden esetben,
Még ha az ördöggel is kell cimborálnom?

Bátorságom elkopott.
Ahogy szemedben sem látom a fényt
Csak riadalmat,
Falat, távolságot

Bátorságom elapadt.
Valami elveszett
Valahol elhagytam...

Bátorságot keresek.
Meglelni magam
Felemelni fejem...

Magam vagyok,
Újra Én vagyok!

Rejtve

Szám csukva
Nem is látlak
Porcelánmaszkom
Mögött
Érzékelem minden mozdulatod
Magamban futnak gondolataim
Arcom áttörhetetlen

Úgy kiáltanék
Tartanám tekinteted...
De még nem értenéd
Még nincs itt az idő...

(a kép: Tomasz Alen Kopera)

Pszt!!!

Csodásan érzem magam!
Finom a pezsgő,
De nem attól!
Titkomat őrizd, Cupido!

Te gondoltad volna?
Mert én még álmomban sem!
De megtörtént!
Csoda történt!

Inkább

Nem bízni, hanem
Hinni!

Nem álmodozni, inkább
Álmodni!

Kevés sugározni, inkább
Ragyogni!

Kevés lenni, inkább
Élni!

Nem várni, hanem
Szeretni, szeretni, szeretni!

Kincsek

Szívem kincse
- érzelmeim tükre

Lelkemé
- boldogságom

Emlékeimé
- valóra vált álmaim

Mosolyom kincse
- örömeim

Szememé
- csodák birodalma

Álmaimé
- a lehetetlen

Kincseim titkaim
Hol van, aki értené,
Mit jelentenek nekem.

Belső fény

Vesszen minden!
A sima bőr, a ruganyosság!
Csak a mosolyodat és a szemed csillogását tartsd meg örökre!!!

Egymásnak, egymásért

Harcolunk egymás ellen.
Inkább harcoljuk egymásért!
De minek ide harc???
Legyünk egymásért, egymásnak!

A festő: Vladimir Volegov)

Virágmező

Az ódon épület hívogat
Körbejárnom
Kapuját átlépnem

Nehezen haladok e virágtengerben
Lépteim fogják...
Beszélgetnek, hajladoznak a szélben
Ritka vendég itt az ember
Ismerkednek velem

Kezemet érintik
Simogatom fejüket
Illatuk mint a szél, meglep

Húznak, tolnak előre
Kell a falaknak az ébredés
Az ember alkotta világnak

(a kép: Beatrix Orosz oldaláról)

Különös

Fúj a szél, még sem fázom
Esik az eső, még sem ázom

Megszólítasz, érzem
Gondolsz rám, hallom
Eszembe jutsz, bár nem hiányzol

Már minden mindegy
Még a mégsem is
Túl van már...
Kívülem
Bennem

Mosolygok...
Szép az élet!

Szikrázó életem

Beégett szikrák nyomát őrzöm szívemben.
Átfut rajtuk az emlékezet
Felvillannak nappal, éjjel

Beégett szikrák nyomát őrzöm szívemben.
Lehet öröm, bánat
Büszkén viselem
Egyformán fénylenek

Beégett szikrák nyomát őrzöm szívemben.
Még számolatlan csillagnak van hely...
Gyémánt lesz szívem!

A Barátok

A barátaink létfontosságúak!
Mert ha nincs családod (mindegy, milyen okból), akkor ők azok, akikkel őszintén beszélhetsz.
Akiket használsz, a barátságukat. De persze hálás is vagy nekik, szereted is őket, és ugyan úgy hagyod használni magad barátaid által.
Nem lehet senki aki a barátságot korlátozhatja, megtilthatja, kisajátíthatja, leminősítheti.
Nem engedheted meg!
Szentebb, mint egy szerelem!
Szentebb lehet, mint egy rokoni kapcsolat!

Csak pár nap

Elvarázsoltál.....
Elhessegeted
Régen volt
Nem is hiszed
Nem is fontos
Biztos nekem se,
Napok gondjai takarják...
De
Néha eszedbe jut egy emlék
Tisztán és teljesen,
Elvarázsoltál.
Elvarázsoltalak.

Kérés

Ne bántsd a Világot,
Mert én is része vagyok!

Ne szidd az embert,
Mert én is az vagyok!

Kívánság

Legyek a kő, melyet a folyó szelídített simává,
De állhatatossága megmaradt.

Legyek a virág, mely csak pár napig virul,
Mégis szépsége örök.

Legyek a bambusz, melynek üreges a szára,
Mégis délcegen áll, tartása van.

Legyek a víz, mely kitölti a teret,
Hisz nyitott mindenre.

Legyek a fény, mely csak világit, színez,
Mégis ragyogtat.

Legyek a kép,
Mely nyugalmat áraszt.

Amarillisz

A virág hagymájának
Fagyot kell átélnie,
Boruljon virágba.

Neked is meg kell halnod kicsit,
Szebb légy mint valaha!

Miért sírsz?

Nem sírhatsz!
Miért is sírnál?
Hisz zöld a fű,
Süt a Nap,
Dalolnak a madarak,
Illatoznak a virágok!
Akkor mi a gond?
Mi bánt?
Hogy még nincs itt?
Ideje van, mondod...
Biztos?

Addig is
Szikrázó napsütés,
Kéklő ég,
Szélfuvallat,
Mosolygó alma...
Mindez tiéd,
Van életed!

(a kép: Természet és állatok oldalról)

Egyszerűen

Anyám, légy az ANYÁM!
Te barátom, légy a BARÁTOM!
Szerelmem a SZERELMEM légy!
Ahogy RÓZSA a RÓZSA
Ahogy ESŐ az ESŐ
FÉNY a FÉNY!

A valóság

A káoszban a valóság már már csodának tűnik.

(a kép: Freshwater Mosaics)

Virágzás

Míg nyílik, várod a kiteljesedést.
De mikor teljes és mikortól hervad?
Hol a határ? Az elválasztó pillanat?
És mikortól kidobásra "érdemes"?
Vagy örökre eltennéd...

Talán fotót készítesz,
Leírod, mit éreztél,
A tény meglegyen.
És az illata?
Szirma bársonya?

Megint csak
Mégis csak az emlék
Az marad
Az teljes

Szabadon

Szeretet és Hűség

Míg e kettőt kéred
Szabad vagyok
Mindent adok
Ami lényem

Ha más is kell neked
Bilincsbe versz
Menekülnék tőled el
Messzire

Érzések - Érzelmek

Mindig meglepnek minket!
"Sose gondoltam volna!"
Nem játszanak,
De meg sem kérdeznek,
Csak keringenek körülöttünk
Belépnek, kilépnek
Nyitva hagyva kaput, ajtókat
Hogy újra és újra bármikor betoppanjanak
Míg aztán egyszer csak bennünk ragadnak
Mert tetszik nekik a hely, otthonra lelnek
Gyökeret vernek
Szétáradóan,
Mélyre kúszva
Kitéphetetlenül
Elvághatatlanul...

Fuvallatként jönnek
Felismerésként
Látomásként
Végül
Ezeréves fákká válnak
Bennünk

(a kép: Sevillai világkiállítás magyar pavilon faja)