2013. október 31., csütörtök

Türelem, türelem!

A türelem azért hoz azonnali eredményt, mert a türelmetlenség, de még a várakozás is negatív gondolatok, én úgy nevezem, nehéz gondolatok. (A várakozás a türelmetlenség lassúbb változata.)
Amint könnyű leszel, nincsenek negatív gondolataid, máris teret engedsz annak, ami számodra "készült". A türelmetlenségeddel és várakozásoddal tartod fel, ezek miatt nem kapod meg!!!
És mi „készülhet” számodra? Egy gondolat, a megoldás egy helyzetre, egy találkozó, egy bevonzás, egy üzenet…


(a kép: Best photos oldalról)

Első reggel

Új színek költöztek a kertbe
Más dallamokat hoztak a madarak
Álmodtam talán...

Még észleltem, ahogy lágyan megcsókol,
Elköszön, - este találkozunk - súgta édesen.
Aludtam tovább...

Finom puha ez a csönd...
Az órát nem hallom.
Az idő már jötte óta áll.

Nem vagyok éhes, szomjas, álmos, fáradt, ...
Könnyű vagyok!
Csak gondolataimnak, emlékeimnek, boldogságomnak van súlya.



2013. október 30., szerda

Nézd!

- Nézd! Ezeket az idomokat, domborulatokat, homorulatokat!
Látod a kanyarulatokat, íveket?
Ott vannak a lágy esések, a hullámok, a finom vonalak..
És a hajlatokhoz, titkos zugokhoz, mit szólsz?

- Te miről beszélsz?

- Erről az épületről! Nem látod?


(Casa Batlló - Gaudí)

Őrangyal

Ott a kulcs! Engedj ki!
Szükséged van rám!
Arcod egyre haloványabb, meggyötört!

Nem tehetem! Még nincs itt az idő!
Megtépázzák szárnyadat, eltörik!
Angyal ruhádat megszaggatják, bemocskolják!

Tollaim oly selymesek, megragadni képtelenek!
Ruhám oly könnyű, finom, ujjaik közt átsiklik!
Fehérsége érinthetetlen!

Engedj ki, kérlek!



Vedd vissza!

- Vedd vissza!
- De én Neked adtam!
- Mit csináljak vele?
- Tedd közel a szívedhez!
- Ott már nincs hely. Tele van...
- ...

Olympia a kurtizán

Manet Olympia című festménye azok közé tartozik, amin mi is szerepelünk. Itt csak közvetve, de szerepelünk, hiszen mi vagyunk a látogatók.
De nem CSAK látogatók vagyunk, hiszen Olympia lakásán járunk. Mi hoztuk azt a nagy csokor virágot is, amit a szolgáló épp most mutat meg úrnőjének!
Tehát a kegyeit szeretnénk elnyerni a kurtizánnak. Vagy divatból, vagy társadalmi elvárásból, vagy mert vágyunk rá... Olympiát nem érdekli a nemünk! Ő most azt latolgatja magában, miközben áthatóan néz minket, mi okból kezdjen velünk viszonyt!
Mennyi pénzünk van? Meddig tart ki? Hajlandóak lennénk-e az utolsó fillérünket is neki adni, sőt adósságba verni magunkat az ő közelségéért? Milyen magasan állunk a társadalmi ranglétrán? Vagyunk-e legalább kellemes partner számára?
Tehát, aki látta ezt a festményt anno a kiállításon, vagy manapság, az nem mondhatja, hogy nem járt kurtizánnál!!! Mert épp most ajánlkozott fel!
(Olympia lehetne akár Vénusz is, csakhogy Vénuszt nem festik meg ékszerekkel és lábán papuccsal!)
(A kép jobb sarkában lévő fekete macska miben létét a kritikusok nem értik... talán a mi látványunktól riadt a macska tartása... :) )



2013. október 28., hétfő

Szeretet - Szerelem

A nagy talány!
A nagy misztérium!
De mi is a Szerelem?
És mi a Szeretet?
A szerelem és a szeretet is tud mélyülni. Vannak érzésbeli fokozataik.
A szeretet és a szerelem nagyon sok más közös vonással is rendelkezik - önzetlen, feltétel nélküli, féltő...
Csak ahogy kapjuk, ahogy a miénk lesz, az más és más.
A szeretet kapod, a szeretet képességét.
A szerelem pedig, mint egy tűz fellobban a másikban látott "titok" által. Talán sose beszélgettél vele, csak láttad, de már lobog benned a tűz érte...
A szerelemünket szerethetjük is. Így amikor elmúlik a szerelem, ott van még a szeretet.
A szerelem és a szeretet nem kompatibilis. Azaz nem váltható be a szerelem szeretetté és fordítva. Olyan lehet csak, ha valaki nagyon szeret minket, akkor a kitartása, a bókjai, a kedvessége, a figyelmessége belobbanthatja bennünk a lángot.
A szerelmet úgy is elképzelhetjük, mint egy szigetet. De nem tudunk se odaúszni, sem odarepülni. Ahhoz, hogy oda eljussunk, minőségi ugrás kell, a szerelem lángjának belobbanása. Amikor ellobban a láng, elhagyjuk a szigetet.



Csillagpor

Megint csodás volt a nyár!
Illatoztunk, hajladoztunk a szélben,
Hajnalban harmat szállt ránk,
Tündököltünk a napfényben,
Eső fényezte, nehezítette szirmaink, leveleink,
Udvaroltak nekünk méhek, dongók, katicák...

És most
Midőn magjaink szétszórva,
A levegő szárnyán tova libben csillagporunk.


(a kép: Путь к Стране Грез - Path To The Dreamland - Joni Niemelä)

Jin/Jang

JANG – A tökéletesség - legnagyobb ellenfele a változás.
JIN – Egyetlen reménysugár is fényáradattá változtathatja a sötétséget.

Téves elgondolás, hogy az élet folyamatos Jin/Jang. Egyszer fent, egyszer lent. Mint egy szinusz görbe.
Mert a szimbolika nem ezt mutatja.
A Jang azt jelzi, hogy bármilyen jó helyzetben vagyunk, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy ha nem figyelünk a kis árnyékra, ami a változásokat jelenti meg, (még ha jelentéktelennek is tűnnek ezek a változások,) könnyen találhatjuk magunkat Jin-ben.
De a Jin helyzetünk sem reménytelen, mert az apró fénykorong, a reményt képviseli a sötétségben, ebbe a fénysugárba kapaszkodva ismét Jang életet életünk.

(A taoista szimbolikában a Jin és Jang ábrázolása két színnel történik. Alul a Jin kék színű, megfelel a víz jellegének, amely lent foglal helyet; felül a Jang vörös, megfelel a tűz jellegének, amely felfelé tör. Az általánosan ismert fekete-fehér ábrázolás egyszerűsített rajz, a korabeli nyomtatásban használatos színeken alapul – a feketén és az alapszínen – de a fekete mellett a Jin oldal változatos színekben is előfordulhat, az alapszín vagy a papír színe szerint.)



3-as

Minden egyháznak kell vallás, minden valláshoz kell hit.
De a Hitnek nincsen szüksége se vallásra, se egyházra!


(a kép: Spirit of photography oldalról)

2013. október 27., vasárnap

Lenyomat

Amikor írsz magadról, vagy megosztod gondolataidat, kívánságaidat, azzal nem adod ki magad. Nem leszel se több, se kevesebb. Az, hogy mégis néhányan így látják, természetes.
Te, magadat adod.
Egy lenyomatot.
Lelked lenyomatát.



Egy Pad

Mindig elfoglalt vagyok.
Hol az emberek, hol a madarak, a hó vagy az eső tölti ki időm.
A fa is rám, körém ejti lombját.
Leveleinek árnyéka siklik rajtam végig.

Macskák kergetőznek lábam körül, hozzám dörgölőznek.
Kutyák érdeklődnek, szimatolnak, ...
Mókusok is járnak erre, olyan fügék, alig veszem észre!

Van nénike, aki újságot borít rám, arra ül.
Van aki megsimogat, majd megnézi tenyerét, aztán furcsa arcot vág...
Páran a támlámra ülnek. Nekem támaszkodnak, rám könyökölnek.
Amint pár csepp víz hull fentről, máris felugrálnak, elsietnek!

Esznek, isznak, beszélgetnek, telefonálnak, olvasnak, írnak, játszanak, kacagnak, álmodoznak, sóhajtoznak, sírnak, veszekednek, ölelkeznek, csókolóznak, alszanak...
És mind ehhez kellek én, egy pad!



Vonalak, Ívek, Formák

Meglágyítom vonásaidat, megtöröm egyhangúságod
- Az egyenesbe ívet viszek.
A rendbe lazaságot, a szigorba könnyedséget lopok
- Mozgást, lendületet kap állandóságod.
A távolságba pillanatokat sűrítek
- Felerősítem jeleidet.

Rám vetült képed átlényegül....



2013. október 22., kedd

Szavaink

A szavak mellékzöngéjét is úgy kellene elengednünk, mint a rossz tapasztalatokat, bántó emlékeket.
És megint azt fogja jelenteni a szó, amit kifejez, vagy/és ami az értelmező szótárban megtalálható!!!



2013. október 21., hétfő

Nemrég...

Kacagásom messze vitte a szél,
Lépteimet meg sem érezte a föld,
Mikor hívtak, gyere, táncolj nekünk,
Ámulva nézték mozdulataimat, amelyek oly kecsesek voltak, hogy még csengettyűim is csak akkor szólaltak meg, amikor én akartam.

Kacagásom csak Neki szólt,
Táncom csak miatta volt oly kecses,
Lépteim rá gondolva voltak könnyedek,
És suhantam, ha tudtam, vár rám.

Pár éve elment a Kedves...
Azóta öregszem...
Lassan szívem is annyi éves lesz, mint ahány nyarat már megértem...
Már nem kacagok – nincs ki hallja.
Nem táncolok – nincs ki lássa.
Nem sietek – nincs kihez.

Hirtelen bölcs lettem!
Ifjú lányok jönnek hozzám...
Magamban mosolygok, amikor mesélnek, csacsognak, kérdeznek tőlem.
És én mesélek nekik, sokat mesélek.
Ha kérik, van még egy-két mozdulat, lépés, megmutatom nekik.
Most ők nézik ámulva...

Holnap ismét ünnep lesz.
A lányok kacagnak, táncolnak, suhannak, majd, mint egy látomás.
Én tudom, kinek szól majd kacagásuk.
Én tudom, kinek szól majd táncuk, elbűvölő mozdulatuk.
Én tudom, kihez viszi őket majd könnyű léptük, sóhajuk.



Kanyon szelleme

Nagyon-nagyon régen volt.
Akkor még kis patak csörgedezett itt, alig mélyen alattam.
Erre suhantam egyszer...
Valami csodát láttam!
Fodrozta a patak vizét! Csillogott a tajték!
Szivárványok íveltek fel, illantak el nyomában!
Aztán hirtelen eltűnt, majd távolabb a kanyarnál ismét felvillant szépsége!

Kérdeztem a patakot, ki játszott veled?
Kérdeztem a partot, ki járt erre?
Kérdeztem a Napot, ki tréfált meg?

Azóta is fáradhatatlanul szállok, repülök végig az úton…
Talán itt vagy ott megláthatom őt!

Fékezhetetlen röptéim miatt a patak kiszáradt, elapadt,
A part kanyonná mélyült és oldalait vonalak szabdalják...
Az emlék nem enged, kutatom, keresem tovább...


(a kép: Zebra - Dan Ransom)

Tenger Lánya

Ismét itt ringatózóm a part közelében...
Az Ezüst éjszaka és a Csillogó Tajték napja között egyszer felúszom a mélyből.
Megkérem Atyám hableányait mossák meg hajam...
Megkérem Szél apó fiait fésüljék meg...
Míg a Napkirály sugarai tündökölnek hajszálaimon,
Addig a part menti fák suhogással, a hullámok halk morajlással altatnak el.
Itt ringatózni a part közelében, nagyon kedves nekem!
Az éjjeli Holdherceg ébreszt fel, ideje indulnom, Atyám már vár...


(a kép: Woda - Jacek Gnoinski)

2013. október 20., vasárnap

Igazi Nő


Aggódás

Amikor valakinek azt javaslom, ne aggódjon, bántva érzi magát, mintha arra kérném, ne szeressen…

De mi is az az aggódás?
Felfokozott idegállapot és nagy koncentráció egyben.

Miért is aggódunk?
Aggódunk másokért, néha magunkért.
Féltjük szeretteinket! Nem szeretnénk, ha fájdalmat szenvedne mind lelkileg, mind fizikailag!
A koncentráció legtöbbször negatív tartalmú:
„Csak ne legyen semmi baja!”
„Ne betegedjen meg!”
„Ne késsen el!”
Még a pozitív óhajunkban sincs teljes hit:
„Bár csak sikerüljön a felvételije!”

Mint hagyomány visszük tovább. Anyánktól, nagyanyáinktól hallottuk ugyanezeket a szavakat, mi pedig most mondjuk szeretteinknek/szeretteinkkel kapcsolatban.
Abban a hitben másoljuk, hogy ez működik, hiszen „sosem” történik baj!

Valamint félünk mi is! Hogyan éljük túl fizikailag, szellemileg, érzelmileg, ha vele valami rossz történik? Azt sem tudjuk, mit csinálnánk akkor? Sehogyan nem vagyunk felkészülve rá! Bele se merünk gondolni, mi lesz akkor!!
Szívünk kalapál, másra sem tudunk gondolni, más nem nagyon érdekel, minden más jelentéktelenné válik! Se magunkra, se másokra nem tudunk figyelni!!!

Édesanyánktól, Nagymamánktól mi is kaptunk aggódást Még be sem léptünk az ajtón, máris a nyakunkba zúdult. Ezzel óhatatlanul lelkiismeret furdalást okozva lelkünknek:
„Hol voltál? Halálra aggódtam magam!!!!”
És legközelebb? Legközelebb már ez jár a fejünkben, ez az aggódás, és nem vagyunk képesek felszabadultan örülni a barátainknak, az előadásnak, a filmnek, a természetnek….
(Tisztán emlékszünk! Mintha ma lett volna!)

Akkor mit tegyünk?
Csak KONCENTRÁLJUNK!

Mert a koncentráció támogatja bizakodásainkat!
A legjobbra gondolva, abban bízva! Így sokkal nyugodtabbak lehetünk, magasabb szinten rezgünk, figyelmünk nyitott marad, lelkünk pedig derűsebb!!!!
„Belép az ajtón épen és egészségesen! Sikerül a vizsga/a felvételi!!!...”

És ha valaki később érkezik, akkor pedig örüljünk neki! (Az sem baj, ha ebbe az örömbe egy kis felszabadult feszültség is jelen van!!)
„De jó, hogy megjöttél! A legjobbkor!!!...”

Még mindig szeretnél aggódni?


(a kép: Ancient Art of Stone)

Aki tud szeretni

Aki tud szeretni, annak egész élete varázslat.
De megsebződék, aki birtokolni akarja.


(a kép: Garden of Art oldalról)

A Part és az Óceán

Az idők kezdete óta ostromollak.
- Kapcsolatunk legendás!
Hullámaim, mint karok ölelnek, simogatnak.
- Ne hogy elfelejtsd, várok rád!
Cserébe nem kérek mást! El ne mozdulj!
- Inkább légy részem, tartozz hozzám!



Pár darab a szívemből

Nem kell lélegzet!
Nem kell hang!
Nem kell fény!
Nem kell semmi!
Csak ez a pillanat...
Csak EGY pillanat!!
Míg megtartom azt a pár darabot szívemből,
Hogy túléljem,
Hogy megint éljek,
Élhessek!!


(a kép: Touch - Margherita Vitagliano)

2013. október 18., péntek

Napocska, Napocska!

Napocska, Napocska!
Hozzál nekünk szélkereket,
Csilingelő köveket,
Színes szalagokat,
Tarka korongokat!

Napocska, Napocska!
Napszíneiddel fess be mindent!
Legyen vidám, mint Te!
Úgy szeretünk Téged!
Kacagva szaladunk, kövess minket!



(a kép: David Galchutt alkotása)

2013. október 17., csütörtök

Utad - sorsod

Mindenkinek egy útja van. Nem tudsz átlépni egy másikra.
A gondolkodásmódoddal, tetteiddel, tudatosságodnak felszínre kerülésével módosul az út a lábad alatt. Van úgy, hogy szinte azonnal, van, hogy a változás évekkel később mutatkozik meg. Akár teljesen mássá is változhat az út, másfele vihet téged.
Néha a Felső Hatalom változtatja meg egyik pillanatról a másikra utadat, és ha ezt elfogadod, marad az út, amilyenné változtatták, ha nem fogadod el, visszavált a „régire”
Amennyiben nem fogadod el az „ajándék utat”, de alig változik a gondolkodásmódod, tetteid, megint lehetőséget kapsz az „ajándékra”. Újra és újra...



Hajnal köszönti a Várost

Dermedten állnak a sötétben...
Bár a lámpák égnek, az kevés, nagyon kevés...
Amint a túloldalt eltűnik a Nap, rájuk tör a reménytelenség.
Addig nem is hiszik el, hogy újra fényben állnak megint, míg a hajnal ismét rájuk nem köszön.
Szinte lebegnek a megkönnyebbüléstől;
Itt van megint!!!



Szemed fénye

(B. Molnár Juditnak ajánlva)

Néztél már igazán mélyen valakinek a szemébe?
Annyira, hogy látod a cakkokat, a hálókat, az elmosódó színfoltokat, az árnyékokat?
Ebben a kis korongban a mintázat olyan szövevényes, mozgalmas, nem is tudod szemedet levenni róla!
És ott a vékony perem, mint egy abroncs, összefogja és kiemeli e csodát a fehérségből!!!
Életet csillogása, fénye ad neki!!!

Hogyan is lehet csak egyszerűen kijelenteni egy szemre, zöld, kék, barna...?



Színház az egész...

„Színház az egész világ….”
Írta Shakespeare
Vagyis az élet egy játék!
És mint minden játékot, ezt is komolyan kell venni.
Ugyanakkor lazán és vidáman kell játszani!!!
De mert játék, legalább a játékszabályokat ne sértsük meg!
Hogyan nézne ki az, ha még a játékban is csalunk?


(a kép: Szarvasi vízi színház)

2013. október 15., kedd

Rohadt gyümölcs

Nincs olyan növény, amelyik rohadt gyümölcsöt teremne. (Aki ilyet állít, az a Teremtőt kárhoztatja!) Belemászhat kukac a termésbe, gomba lepheti el, jég fagyaszthatja, de egészségesnek „indul”!!
Így „indulunk” mi is az életnek. (Lehet, hogy x életünkkel ezelőtt, de így indultunk, tisztán, egészségesen.)
Amikor a termés kukacos lesz, vagy fagyás éri, az nem természet ellenes, nem gonosz dolog. Életünk, lelkünk fejlődésének része.


(Életfa)

A Nap és én

Csak mi ketten
Ő és én
Még pár perc és kezdődik az egyetlen felvonás
Figyelmem teljesen az Övé
Az előadás drámai, de mindig csodaszép
Mindig másképpen szép, a díszlet, a színek, a formák
Csak a cselekmény ugyanaz
Ha itt vagyok, ha nem...
Nem várhat rám!
Máskülönben hogyan találkozhatnánk hajnalban?



A hibátlan

Tündérek vigyáznak rá már leszületése pillanatától itt a Földön
Az emberek viselkedését viszont ők sem tudják megváltoztatni
Mindig akad egy-egy, aki félelméből bántja…
Álmot vált valóra, a tökéletesség álmát, a tökéletesség ígéretét
Személyével találkozni öröm, hihetetlen és megnyugtató!



"Igazságok" közt

A sok „igazság” között elvész a „tudattalan”.



2013. október 14., hétfő

Ördögi dilemma

Mennyi is? Már 700 éve állok itt és figyelem az embereket…
Nem változtak szinte semmit…talán csak a ruhák, a járművek, a frizurák…
Unatkozom! Nagyon unatkozom!! 700 éve semmi dolgom!!!
Kinek van szüksége rám, ha az emberek megoldják egymás között?
Ördögibbet én sem tudnék kitalálni! És milyen profin csinálják!!
Legyek angyal? Nekik sokkal jobb dolguk van!!!
Ennyi idő után váltsak profilt????
Istenem segíts!!!!


Notre Dame

2013. október 13., vasárnap

Semmi sem hal meg!

Csak gondolj az atomra, ami minden anyag alapeleme! Az atomon belül mozgás van. Folyamatos, vég nélküli mozgás.
Az atom hogyan halna meg?
És pont ezért van a "nem élő" tárgyaknak is rezgési energiája.



A természet része

„A természet visszahódítja, ami az övé.”
Másról van szó!
A növényzet és az állatvilág a természet részének tekinti azt is, amit mi, emberek építettünk, készítünk.
Folyamatosan ezt teszi! És mi folyamatosan cselekszünk ez ellen.
Addig, amíg egyszer csak….



2013. október 12., szombat

Mély és végtelen...

Vigyázz!
Ne bántsd meg,
Mert haragom
Mély és végtelen, akár az óceán…

Vigyázz!
Ne sérts meg,
Mert bánatom
Mély és végtelen, akár az óceán…

Szerelmesem
Csak a tiéd
Szerelmem, mely
Mély és végtelen, akár az óceán.



A változás

Az örök változás a legjobb barátunk és egyben a legnagyobb ellenfelünk!



2013. október 11., péntek

Érezlek

Menj a kertbe!
A levelek az én csókjaim...
Amikor fürdesz,
Hidd, hogy a víz simogatása, kezem érintése...
A hirtelen szél,
Mely borzolja hajad, óhajom...
A Nap ahogy eláraszt melegségével,
A szerelmem...


(a kép: Luljeta Sela Pineti)

2013. október 10., csütörtök

Kis kedvesség

Ahelyett, hogy egy kamra polcán porosodnék üresen vagy tele,
Valaki ide akasztott, miután a patakba merített és virágot tett vizembe.
Nap-nap után…
Szépséges madarak növelik terhemet, kortyolnak vizemből!
Méhek döngicsélnek, bóklásznak virágaim körül!
Bogarak csiklandoznak, ahogy futkosnak rajtam!
Eső mos tisztára, szél szárít meg, Nap melegít!

El nem cserélném semmi nemű csavaros fedélért ezt a csodás kalandot!!!



Föld & Hold

Hold kedves!
Kérlek, maradj velem!
Bármikor, ha Rád pillantok, megnyugtat és felvidít tündöklő fényed és arcod mintázatának állandósága!

Drága Föld!
Arcodon átfutó örök változás megbabonáz! Gyönyörű színeid, villámaid elkápráztatnak, rabul ejtenek!
El nem eresztenek!!!

(Ha az Égitestek képesek erre, mi emberek, miért nem? :) )



2013. október 9., szerda

Szerelmes pipacs

Kérlek!
Takard el előlem, mert megvakít.
Elpirulok, amint rám veti sugarát....



2013. október 8., kedd

Angyali dilemma

(Sz. Kingának)

Még egy nap az „örökkévalóságból” itt a Földön.
És visszakapom szárnyaimat az Úrtól!
Nem is tudom….
Pedig úgy vártam, hogy vége legyen küldetésemnek!
Hagyjam itt ezt a bolond világot?
Ezeket a kedves, unalmas, boldog, meggyötört, álmodozó, öntelt, vad, tudatlan, őrült, vidám embereket?
Szárnyaimmal az örök fényben élhetnék megint!
De itt is van fény! Az emberekben. …
Majd holnap döntöm el, maradok-e végleg…



Egy szerelmes Nő...

Egy szerelmes Nő bármit megtehet.
Még azt is, hogy szeret.



2013. október 7., hétfő

Szivárvány

A Nap ajándéka a szivárvány.

avagy

A szivárvány a fény áldása.




A Kulcs

A Hit nem vélemény kérdése.
De senki sem tudhatja az igazat, mármint, mi célja velünk a Teremtőnek, csak sejthetjük. Mindenki tévedhet...
Ezért kell alázatosnak lennünk magunkhoz és egymáshoz! Ezért kell a másikra figyelni jobban, ismerni egymást. Mert bennünk van az Istenhez való kulcs, Isten tervének kulcsa!!!


(a kép: San Morgan Lee oldaláról)

Az Alázat

A Tisztelethez alázat kell. A bocsánat kéréshez is kell az alázat. A Szeretethez meg főleg ez kell.
Ha ismered magad, és elfogadod.
Ha elfogadod gyengeségeidet, ismered erősségeidet, akkor tiszteled magad, szereted magad, vagyis alázatos vagy magaddal szemben.
És ha képes vagy szeretni magad, akkor másokat is tudsz szeretni, hiszen a többiekhez is alázatos vagy!

Jézus akkor miért nem az Alázatra tanított, miért a Szeretetre? Mert a szívhez könnyebb szólni, mint az észhez!

Hogy akkor mi a csapda? Az, amikor összekevered az Alázatosságot a megalázkodással. Mert az egyik egy főhajtás az emberi tartás mellett. A másik az egyén feladása, csúszás-mászás gerinctelenül...

És ne keverjük össze az önbizalmat az önhittséggel, az önteltséggel. Mert az önhittség és az önteltség egy pótcselekvése a magában bizonytalan embernek. És minél nagyobb ez az önteltség, önhittség, annál kisebb az önbizalom.

A tudatosság?
A Tudatosság kézben jár az Alázattal....


(a kép: Természet és állatok oldalról)

A Hold fája

Dédelgeti, óvja.
Kéri a Napot, süssön rá néha,
Kéri a szelet, időnként cibálja meg, hagy erősödjön, hulljon elszáradt levele
A felhőket is kéri, öntözzék esővel, hóval takarják be
Örül a szíve, ha madarak fészkelnek benne
Rájuk is néz nagy szeretettel
Csak az embereknek nem szól a Hold,
Ki tudja, mi történne akkor....



Tünemény

Az emlékeimet Róla
Az idő fújja szét.
Csak a legédesebb,
A legszebb pillanat marad meg,
Az első tünemény.



Mint a fény

Könnyűnek lenni, mint a fény.
Suhanni, mint a gondolat
Át a réten, fel a hegycsúcsra.
Megérinteni virágok szirmait,
Végig simítani a fák törzsét,
Játszani a fűszálakkal,
Árnyékot nem látni,
Hisz én vagyok a Fény!



Megbocsátás

Persze mondhatjuk, hogy megbántam ezt a tettemet, vagy azt. Könnyű is azt mondani, talán túl könnyű is!
De igazából azzal a tudattal élni, hogy már nem csinálhatod vissza, nem teheted meg nem történtté, na, ez az igazi magunkba szállás!!! És utána el kell fogadni, hogy ez is az életünk része. Fel kell vállalnunk. Fel kell vállalnunk a következményeit is! Az is elég, ha csak magunkban…
Amikor ezt elfogadtuk, akkor vagyunk "túl" rajta. Akkor már más emberek lettünk, már más a viszonyunk magunkhoz, a világhoz, a többi emberhez.
És fejlődtünk lelkileg, emberileg!


(a kép: Mike Baum oldaláról)

Szemed fókuszában

Pillanatokat rögzítesz
A legszebb pillanatokat
Sok van már...
Katalógus még sem kell

Egy illat
Egy szín
Egy forma
Egy szellő
S megint itt a pillanat
Mintha most készült volna