Kettő van

Célom van.
Álmom van.

De tervem, (már) semmi...

Jó csak úgy.....

Jó csak úgy szeretni!
Nem agyalni,
Lehet-e?

Mosolyogni rá
Nevetni
Vele
Beszélgetni bármiről
Hallgatni vele bármikor

Jó csak úgy szeretni!
Felvidítani,
Csínyt lopni szemébe

Lenni vele
Élni vele

Könnyű így szeretni!

Valahogy itt maradt

Nem sütötte Nap
Nem fújta el szél
Nem kortyolta rovar.

Majd jön egy felhő, s
Magával viszi.

(Szamosi János fotója)

Szívlufi

Tudom, ciki...
De maradt még egy lufim...
A legnagyobb.
Haza nem vihetem.

Elfogadod tőlem?....

(a kép: Sam Carlo oldalról)

Mi a szerelem?

Elvarázsollak, hogy aztán
Elvarázsolhass!

(a kép: Irina Karkabi festménye)

Most

Sötétség, ne nyiss fényt!
Csönd kell és nyugalom!
Annyi mindent kell elmondanunk egymásnak
Szavak nélkül
Világosságunk összefonódó lelkünk.

Tartsd szorosan palástodat, Éj!
Elég csak egy csillagsugár, s beindul a gépezet.
Zajok, lüktetés, hangok, mozgás...
A csönd összefűz, a reggel szétválaszt,
S túl messze az este!

(a fotó: Kagyerják Attila Tamás alkotása)

Dicséret

Dicsérlek, hisz ismerlek
A szó fényt ad neked
Újra összeforraszt
Egész leszel

(a kép: Valerie Maugeri)

Egy szó

Már a Semmi elég a Mindenhez.
A szó, - Éltél! -
Az örökkévalósághoz.

(a kép: Fan Ho)

Tapasztalás

Tanulok tőle,
Hogyan éljek veled majd
Egy életen át.

(a kép: Nana Tsereteli)

Fény - árnyék

Az igaz nő, mindig fény.
Az árnyék csak azért kell számára, hogy pihenhessen is néha.

Időben

Tudom,
Becsukod lelked kapuját
Mondataim hallatán.

Hagyod,
Hadd suhanjanak, mint szellő
Szavaim a boltív felett.

Félsz,
A gondolat magja
Meggyökerezik kertedben

Faként kihajt,
Terebélyesedik
Kitölti szépségével lelked...

Úgy hiszed,
Túl késő újra fát éltetned.

Idő van...
Mindennek megvan az ideje.

Várakozás

A várakozással (valaminek az eljövetelének várásával) nem tud mit kezdeni a Sors!