Elvesztett valóság

Majdnem lemaradtam magamról
Miközben csak dolgoztam,
Elcsigázva néztem a tájat,
Emlékeken merengtem, és
Az órák, napok, évek peregtek...

Majdnem lemaradtam arról,
Aki vagyok,
Akinek születtem.

(a kép: BERUSSA oldalról)

Félig sem

Ha a lelked nem él teljes szívvel, akkor egyáltalán mire számítasz?

(a kép: 555Makiko - gmail)

Katarzis

Éjkék vonat zakatol szívemben...
Tíz körmöm szaggatja tél poklát lelkemről...
Hangtalan üvöltés szakad fel bennem...

Megérint a hajnal,
Szikrákat szór szívemre.

Alámerülni a vízbe,
A csöndbe borulni.

Megnyugodni a mélyben,
Felúszni boldogan...

(a kép: BERUSSA oldalról)

Kedvenc

Mondhattok bármit rám!
Giccs vagyok, vagy haszontalan tárgy...
Én játék vagyok!
Egy fantáziavilág szereplője.
Kecses mozdulatom örök.
Mosolyom letörölhetetlen.
Szivárvány sörényem egyedüli,
Most épp befonva, fennakadva...
Nap süt reám, így
Napsárga színem még szebb!
Rám talál egy kislány.
Míg mesét fon körém,
Játék vagyok!
Örök kedvenc!

(a kép: Kagyerják Attila Tamás‎)

Azt hitted...

Azt hitted a vers neked szól,
De nem...
A másik költemény...
Sajnos, az sem.
Akkor mi szól rólad?
A megfoghatatlan,
Ami később nyert értelmet...

Persze lehetett volna
Valamikor, valami...
Egy csoda!
De csak lehetett volna.

Még járod a köreidet
Sémákhoz igazodva...

Anno minden,
Most akármi megtörténhet!

Nem kell...

Nem kell írnod,
Nem kell válaszolnom.
Nem kell keresned,
Nem kell megtalálnod.
Nem kell döntened,
Nem kell változtatnod.
Nem kell a valóság.
Nem kell szerelem.
Nem!
Szeretet kell,
Csak egy kis boldogság...

Vajon megkapod-e?

(a kép: Arthur Braginsky)

Te vagy....

Szívem Szépszeme,
Lelkem Bársonya,
Álmaim Szivárványa,
Reményeim Csillaga,
Gondolataim Üstököse.

Szavaim szirmok közt.
Esőcseppben kívánságaim.
A szél hangom, sóhajom.
Napfényben mosolyom.

Szép szemed bársonya szivárványt varázsol üstökös, csillagos egünkre.

(a kép: LSD (London Street-Art Design ) Magazine oldalról)

Közhelyek

El akartalak felejteni...
Vagyis
Elfelejteném
A felejthetetlen perceket
A veled töltött órákat

Csak közhelyek.
A legszebb közhelyek.
Felejthetetlen
Veled töltött idő.
Örökké
Csak téged.

Egyenesek

Egyeneseink a végtelenbe futnak.
Rácsodálkozunk, mikor
Némelyik hirtelen megszakad.
Pedig érthető...
Ideje van...
Sosem jókor, de ideje van.
Mégis...
Ha nem lenne a szakadás,
Ez a kis semmiség,
Akár a végtelenbe is tarthatna,
Velünk együtt futhatna tovább.

Szeretném

Mindenki szeretné,
De inkább akarja...

De bizonytalanul vagy
Megszokásból
Hiúságból
Félelemből
Ábrándjai miatt
Bosszúból
Harc okán
Féltékenységből
Elvárások miatt
...

Én szeretném csak
Szeretni.

(a kép: Isabelle Aurore )

Változatlan

Segítenék, de
Nem tudok se többet
Se jobbat!

A köröket járod újra és újra...
Megérinted a kérdések falát
Eljutsz a válaszok lépcsőjéhez

Fontos-e még?
Szeretnéd-e így?
Még meddig?
Meddig bírod?

Többet vársz el magadról.
Türelmed határát feszegeti
A változók változatlansága

Én már segíteni
Nem tudok se többet,
Se jobban,
Csak ismételném magam.

(a képen: Melocco Miklós - Radnóti c. műve. Véletlenül találtam erre az alkotásra)

Tévedésben

Megérintem
Szép szavakat találok
Dalt dúdolok
Szemébe nézek
Kutatom pillantását
Várok...
Várom...

Még mindig
Haragszik, érzem.
Nem hisz nekem, tudom.
Alig szól...
Kimért, csendes...

Ő maga mondta el, mi az igaz,
Mégsem hiszi...

Bizonyítani a nem létezését valaminek...
Reménytelen
Kérni, könyörögni...
Gyanús
Bizonygatni, érvelni...
Kétes

Dühe elszáll
Meghallja szavam.