A lelkek már csak olyanok, - mivel Istentől származnak, - mint a fény, szabadok! (Egy intelligens fény a lelkünk.)
Bárhogy is próbálják bezárni sokan, - tudatosan, vagy tudat alatt, - végérvényesen sosem sikerülhet. Megtalálják a legapróbb rést és szárnyalnak. ("Legrosszabb" esetben csak a test halála előtt van lehetőségük a "szabadságra"...)
És amikor szárnyalhatnak, megérintik egymást, de van, hogy összekapcsolódnak rövidebb, hosszabb időre. Történhet ez bármilyen kapcsolatnál.
Bizonyos esetekben ilyenkor jön a pánik a többi "dolog" részéről (, amik uralni, bezárni akarják a lelket). - Most mi fog történni, ezt nem szabad, más a fontosabb, mit szólnak hozzá, mi lesz ebből?!?!?!
Természetesen a szeretet is megjelenik a kapcsolódások alkalmával, az érintésekkor is, csak az annyira apró mozzanat, hogy észre sem vesszük.
Szárnyaló lélekkel nézve a világot, csak lehetőségeket látunk a szépre és a jóra.
Az állatokkal azért könnyebb "együtt lenni", mert az ő lelküket csak a félelem, a rossz tapasztalat tarthatja vissza a szárnyalástól. Mivel nincs bennük semmi (rossz) szándék, ezért sokkal hamarabb engednek lelküknek.
Isten, a Felsőbbrendű lény "valósággá" változtatta tervét, elképzelését. Fényből az anyagi világot, A lelkekkel az életet.
