2014. július 6., vasárnap

Kalapban

Hidd azt, hogy elvonultam!
Hidd azt, látszólag nem érdekel semmi és senki!
Hidd azt, teljesen leköt a végtelen óceán!
Hidd azt, megbántottál! Nagyon megbántottál!

Pedig mosolygok, sőt nevetek!
De halkan, meg ne halld!
Mosolygok a helyzetünkön, kettőnkön.
Még meddig?
Mi értelme?
Minek játszunk?
Hova tartunk?
Te mást szeretnél, én is!
Mást gondolsz, én is!
Más a fontos Neked, nekem is!
Akkor miért is ez az egész?

Már nem kérdezem
Soha
Nem hívlak többé.

Átveszem a hely nyugalmát.
Elbúcsúzom tőle.
Elmegyek.
Vége.
Végre.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése