Eső

Csíkot húz ablakon,
Arcodon.
Fényessé teszi a falevelet,
Szemedet.
Élénkíti a színeket,
Szívedet.
Elveri a port,
Miként bánatod.

Felszárítja majd a Nap,
Ahogy könnyeid.

(a kép: Urszula Psiuk oldaláról)

Egymásban

Benned látom fényemet,
Benned látom erőmet,
Benned látom életem.

Hitet adunk a nyugalomnak,
Hitet adunk a léleknek,
Hitet adunk a jelennek.

Hagyjuk az időt,
Hagyjuk a sorsot
Teljen, alakuljon,
Ahogy lennie kell!

Irigység

"Soha ne bízz abban, aki arra vágyik, ami a tied.
Barát vagy sem, az irigység egy elsöprő érzelem."

A vicc az egészben az, hogy semmi sem a miénk, tehát valójában másnak az életét élné az, aki az irigy.
Saját magát nem fogadja el, nincs önismerete, így önbizalma sem.
Nem tudja a titkot, hogy ő is egyedi és megismételhetetlen.
Ettől különleges.

(a kép: San Morgan Lee oldalról)

Elköszönt

A rózsa, mint mindig csodálatos,
A bor fenséges.

Boldogan jöttem, mint annyiszor,
Bár a hangja más volt
Mikor hívott...

Elbúcsúzott...

Kint dermesztő nyár,
Bent megfagyott idő...

Megfoghatatlan múlt.
Ismeretlen jövő.
Érzéketlen jelen.

(a kép: Urszula Psiuk oldalról)

Bizonyosság

A bizonyosság, nyugalom.
A nyugalom, hatalom.

Szavaid

Kincsem minden szavad,
Mérhetetlenül gazdag vagyok!

Kincsem minden szavad.
Amit hallok, amit olvasok,
Csak én hallom,
Csak én olvasom.
Bennem virulnak,
Bennem ragyognak
Láthatatlanul...

Mikor csöndben nem maradnak,
Elrejtem arcom.

(a kép: photo by Jane Mary via Flickr)

Játékos világ

Leejti szirmait, leveleit a fa.
Úgy hullik alá,
Mintha minket repítene a képzelet fölfelé,
Mielőbb találkozzunk!

Virágözön

Feldíszítünk.
Színes üvegek helyett mi tarkállunk falaidon.
Megajándékozunk pompás levelinkkel, csodás virágainkkal.
Megvédünk a szürkeségtől, a bánattól.
Emberek felejtenek, de Te sem várod már őket.
Ugyanúgy életünk része vagy, mint a kőszikla.

(a kép: St Dunstan-in-the-East templom London belvárosában)

Az élet kékje

Az ibolya,
A türkiz,
A fekete
Kékje.

Az Ég végtelenje,
A hó fehérsége,
A víz színe,
Kék.

Kedvenc virágod,
Legkedvesebb ruhád,
Nyakláncod gyöngye,
Kék.

E szín legváltozatosabb árnyalatait
Szemedben látom.
A haragost,
A vidámat,
A szürkét,
A nyárit,
A zöldest...

(a kép: Natalie Salbieva)

Szótáram

Köd
- Tündérek fénye,
- Titokzatosság

Napfény
- Vakító simogatás

Árnyék
- Pihenő

Színek
- Érzelmek

Eső
- Hűs érintés

Szivárvány
- Lélekvarázs,
- Tündék játéka

Virág
- Kitárulkozás

Szellő
- Hírvivő

Holdfény
- Ezüst ragyogás
- Nap tükre

Illatok
- Emlékek

Kimonó

Piros legyező kezemben
Piros tapéta szobám falán
Piros kimonómba burkolózva
Piros rúzs ajkamon

Tökéletes színek
Tökéletes öltözék
Tökéletes smink
Tökéletes mozdulatok

De már...
Repedezik a felszín
Töredezik a máz
Megbomlik a harmónia
Akadozik a mozdulat

Új szín kívánkozik a hármasba.
Nem elég a piros, a fehér, a fekete
A szenvedély színe kell életre!

Átrendez mindent,
Hogy élet is legyen mindben,
Ne csak tradíció.

(a kép: Susans Art Loft)

Belépett a Hűség

Belépett a Hűség,
Mert itt voltál,
Velem voltál.

Eddig távol volt,
Mérhetetlenül távol.
De most...

A végtelent áthidalva
Vigyáz kettőnkre.
Mindörökre.

Csak pár nap

Itt felejtettél,
Úgy mentél el.
Megfagyok,
Annyira fázom.

Nincs erőm,
Fényed nem táplál.
Nem mutathatom meg szirmaim,
Nem tárulkozhatom ki.

Jöjj vissza pár napra,
Hagy boruljak virágba!
Mi az a párnap,
Aztán jöhet a kemény hideg!

Egyetlen leszek,
Ki tündöklik e szürkeségben.
Ez ajándékom,
Kiteljesedésem.

(a kép: Best photos oldalról)

Ébredés

Palástját az Éj széttöri, amint meglát.
Kemény sötétsége szertefoszlik,
És nézi tündöklő jöttödét.
Ellenállni nem tud,
Szíve gyengéje Te vagy.
Szárnyalj pille szárnyaidon,
Hajnal!

(a kép: ANGEL oldalról)

Birtoklás?

A birtoklás, alá fölé rendelt viszony.
Alig várod, hogy a tiéd legyen (valaki, valami), és nem tudod elengedni, ha menni akar, vagy ha elveszett.
Viszont ha azt szeretnéd, hogy valaki az életed része legyen és viszont, akkor az mellérendelt viszony.
Mert elfogadod amikor jön, és azt is amikor megy.
Persze csak bábú lennél, ha nem érintene meg érzelmileg mind jövetele, mind távozása!

Az emlékek, a tapasztalatok, a vágyak, az álmok, a tervek, ... az életed, a lelked része.
Ez nem birtoklás, mert részed mindezen érzelmek!

Véletlen

Véletlen, hogy arra szálltam.
Véletlen, hogy így hullottam alá.
Véletlen, hogy rám talált.
Véletlen, hogy ilyen fények voltak.
Véletlen, hogy épp fotózott.
Véletlen, hogy sikerült a kép.
Véletlen, hogy neked megtetszett.
Véletlen, hogy írtál hozzá néhány sort.
Véletlen, hogy megosztottad.
Véletlen, hogy része lettem életednek.

De te azt mondod, nincsenek véletlenek.
Akkor mindez meg se történt.

(a kép: Jacek Gnoinski)

Beszélgetések

- Hogy vagytok?
- Mikor jöttök hozzánk?
- Régen találkoztunk!
- A gyerek is hogy megnőtt!
- Kicsit lefogyott a párod...
- Vigyázzatok ott fenn!
- A minap akkora köd volt nem láttunk semmit!
- Legyetek jók!
- Majd üzenjetek!

(a kép: Bülent Sirel)

Megfelelni...

"Nem kell az egész világnak megfelelned!"

Csak magadnak! - És mivel benned az egész Világ!
A Világok világának... saját világodnak!

(a kép: Japan World oldalról)

Mozaikból

Pillantásokból állnak össze képeink.
A történet csak úgy kerek.
Addig csak találgatás,
Mi lehet a képen?
Az egymás után vetített filmkockák adnak értelmet a kiragadott részletnek.

(a kép: Bottle cap Eye by Mary Ellen Croteau)

Hattyú

Lelked szabad,
Mint hattyú száll el,
Mikor átkarol
Mélykék-fekete ölelése.

Szorít, beborít,
Fényedet fogja.
Selymes tollaiddal
Átcsúszol a résen.

Szárnyalj!!!
Veled repülök én is!

(a kép: Staudinger+Franke)

Ajándékok a Napnak

Ússzatok, siessetek!
Mindjárt kihuny fénye!
Nem aludhat el!
Hirtelen nem lehet sötét!
Nem készült fel rá senki.
Se állat, se virág, se mi!

Ússzatok, siessetek!
Gyorsan, gyorsan!
Csöpp fénytek éltet ad!
Még kell a derengés!
A fény-fátyol,
A vörös köntös,
A bíbor-kék palást!

(a kép: Alastair Magnaldo)

Kiléptem a kertkapun...

Kiléptem a kertkapun
Poros lett a lábam,
Csillagporos...

Belenyúltam az esőbe
Fényes lett a kezem,
Selyem fényes...

Beleálltam a Napba
Megmosolyogtatott,
Bearanyozott...

Nevetve szaladtam a széllel
Köröttem kavargott,
Hűsített kedvesen...

Megyek hozzád.
Hozzád sietek...

A függöny

Csönd van.
Áll minden, mozdulatlan.
Sóhajom hangtalan,
Alig venni eszre.
Csak a libbenés mutatja,
Még élek...

(a kép: San Morgan Lee oldalról)

Üzent

Itt járt!
Látom...
Végig futtatom ujjaimat az aranylányos.

Sietett!
Nem várhatott...
Érzem, édes fájdalom jajong nyomaiban.

Elment,
Mert féltett...
Biztat, óv, mesél, remél üzenetével.

(a kép: Jasper Canadian Rockies oldal)

Az élet színes

Mozog, vibrál, fénylik.
A házak, az utcák, a terek, a vasoszlop
Az élettől színes,
Életünk rávetített színeitől, fényétől.

(a kép: Imagina oldalról)

Múló tündöklés

Szétcsúszik a kép.
Csillogó ködöm veszti
Fénylő szárnyait.

(a kép: 3dfirstaid visual architecture)

Élet

Gyermeki önmagunk tartja bennünk az életet.

(a kép: Barry Yang - painter)

Nap nap után

A fény benned van!
Ott kell megtalálnod.
A Nap csak segít, biztat folyamatosan, hogy tudd, mit keress magadban.

(a kép: Mark Mervai Photography)

Vendégváró

Míg vársz, hogy ajtót nyissak, légy szíves locsold meg a virágokat!
Köszönöm!
Virágaim fogadnak elsőként, és
Vidítanak fel,
Ha mégsem találnál itthon!

Búcsúcsók

Már itt sem vagy,
Lélekben már messze jársz.
Ölelésed igaz,
Csókod forró,
Ígéret benne,
Visszatérek.

Ha elhagysz is, ez az utolsó,
A legédesebbnek kell lennie.