A rózsa, mint mindig csodálatos,
A bor fenséges.
Boldogan jöttem, mint annyiszor,
Bár a hangja más volt
Mikor hívott...
Elbúcsúzott...
Kint dermesztő nyár,
Bent megfagyott idő...
Megfoghatatlan múlt.
Ismeretlen jövő.
Érzéketlen jelen.
(a kép: Urszula Psiuk oldalról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése