Hófehér

Bőre, mint a frissen esett hó,
Ajka, mint a vér,
Haja, mint a fekete holló szárnya.
A legtisztább lelkű,
A legártatlanabb szívű leány.

Az erdő, mint mindig, most is legkedvesebb barátja.
Fáival, virágaival, madaraival pillangóival, állataival.

De miután meglátta a vadász szemében a borzalmat,
Azóta menekül és retteg!

Azóta az erdő halk kedves nesze, félelmetes suttogás.
A barátságos bagoly, ragadozó szárnyas.
A könnyű léptű őz, vérszomjas állat.
A legkisebb fűszál is szörny...

A lány lelke már nem ártatlan, félelem költözött belé...