Érzések - Érzelmek

Mindig meglepnek minket!
"Sose gondoltam volna!"
Nem játszanak,
De meg sem kérdeznek,
Csak keringenek körülöttünk
Belépnek, kilépnek
Nyitva hagyva kaput, ajtókat
Hogy újra és újra bármikor betoppanjanak
Míg aztán egyszer csak bennünk ragadnak
Mert tetszik nekik a hely, otthonra lelnek
Gyökeret vernek
Szétáradóan,
Mélyre kúszva
Kitéphetetlenül
Elvághatatlanul...

Fuvallatként jönnek
Felismerésként
Látomásként
Végül
Ezeréves fákká válnak
Bennünk

(a kép: Sevillai világkiállítás magyar pavilon faja)