"A kivétel erősíti a szabályt."
De hogyan?
Egyik színésznőnk mondta, hogy eredetileg másként szólt ez a mondás:
"A kivétel próbára teszi a szabályt."
Így már érthetőbb.
De vajon miért, és hogyan teszi próbára a szabályt?
Minél több a kivétel, annál valószínűbb, hogy a szabály nem megfelelő.
Mindig van kivétel (paradox módon). Sosem tudhatjuk előre, melyik is lesz a kivétel. Pont ezért semmilyen eseményre nem mondhatjuk, főleg nem az elején, megint az fog történni, mint ekkor, meg akkor, meg amakkor.
És egy személyre se mondhatjuk, na, ő is pont olyan, mint X, Y vagy Z.
Mert senki nem olyan mint a másik, és egyik esemény sem zajlik le azonos módon.
Persze megtehetjük, hogy azokat a tényeket, amik nem illenek az előítéleteinkbe, az általunk kialakított skatulyába, figyelmen kívül hagyjuk, hiszen azok csak kivételek, semmi köze a nagy egészhez (és nélkülük olyan jól passzol minden az elképzelésünkbe).
De pont ezek a kivételek figyelmeztetnek, kellene, hogy figyelmeztessenek arra, hogy nincs egyforma történés, nincs egyforma ember. )Erre a legjobb példa az egypetéjű ikrek. Nagyon sokban hasonlítanak egymásra, egyeznek, mégsem egyformák.)
Tehát a kivétel azért teszi próbára a szabályt, hogy szerények legyünk elbizakodottság helyett. Nem lehetünk biztosak mindig mindenben, így a tapasztalatainkban sem. Senki sem tévedhetetlen, még a legnagyobb tanítók, a legtapasztaltabb emberek sem!
Ha úgy nézünk egy történésre, egy emberre, hogy ő lehet a kivétel, rájövünk, hogy minden és mindenki valamiben kivétel. És valamiben kivételes.
Egyszer csak érdekessé válik a világ. Nagyon érdekessé!
(a kép: International Redhead Day)
