2015. május 17., vasárnap

Újjászületés

Összeomlott életem
Széthullott világom
Lebegve, a semmibe kapaszkodva
Dermedten meredek a múltra.

Mi tornyozta fel hirtelen az égig?
Mi lesz jövőm?
Hol van értelme?

Mint tóba csapódva
Merülök aljára a sorsnak...
Széttört valóság
Elfedett igazság
Lényegtelen jelen...

Aztán megtisztulva patinától
Átvett sémák nyomától
Felúszom a felszínre...
Végre ismerem magam!
Magam vagyok
Magam gondolataival,
Örömeivel,
Életével!

ÉLEK!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése