Csak egyszer

Mindig csak egyszer

Egyszer szeretsz
Egyszer ölelsz
Egyszer van vége
Egyszer felejtesz
Egyszer tartozol hozzá és ő hozzád....

De, hogy meddig tart az "egyszer"?....



(a kép: Fashion Photography...Natalia Vodianova by Annie Leibovitz for Vogue US.)

Búcsú

Eltelt egy nap, kettő...
Minden, mint máskor, csak
Jelenléted helyett üres csönd...

Nem számolunk Veled,
Jössz, üdvözölsz, szólsz.
Megérintesz, simogassunk...
Egyéniséged csak emlékeinkben.

Már értelmetlen,
Mi lett volna, ha...?

Az élőknek
Mindenkor túl korán van.

(a képen Szaffi hercegnő - fekete - Ancsa és Gömbi között alszik)

Minden nézőpont kérdése!

Egy hajszál is tűnhet a legerősebb kötélnek, láncnak....

Ez mindenem

Foszlott zsákomból kihullottak varázsmagjaim
Eladogattam csillagaim
Hajamból kibomlott a fényszalag
Csipkebokor selyem ruhám szaggatja
Már csak egy szellő kell, és itt állok nincstelen

Nincs,
Mit birtokolnék.
Nincs,
Mit adhatnék.
Nincs semmim,
Csak én vagyok.

Ami vagyok,
Amit tudok,
Értékelnéd-e?
Értenéd-e?
Elfogadnád-e?

Neked
Szavad sincs...

(a kép: Brave Bird Paperwork & Jewelry)

A Nő és a könyv

Vajon a könyv csak álca, vagy Te lettél nagyon érdekes számára....

Évfordulók

Én össze-vissza szeretek virágot,
Csókot, ölelést kapni
Évforduló nélkül

Semmi szokás,
Elvárás szerint.

Csak ahogy a pillanat hozza,
Az emlékezés betoppanó pillanata.

Az örömé,
A váratlanul felragyogó örömé.

Csak mert vagyok...

(a festmény: Vladimir Volegov - Peonies and apricots)

Ajtók

Mennyi mindent árul el az ajtó, a fal, a kert, a járda arról a személyről, azokról, akik ezen ajtók mögött élnek, éltek!
Ki hogyan gondolja el, milyen legyen a homlokzat, a fal színe, az ajtó színe, ha már befesti.
A baloldali főleg állagmegóvást végez. Egy kis gaz sem bántja...
A jobboldali már befedte a tégla burkolatot, fehérre festette. Az ajtólapot is újra cserélte, de azért a mintázatát valamennyire meghagyta. És persze a gaz elképzelhetetlen a kertjében...

(a kép: László Rádl‎ - Ajtók)

Emléke a múlhatatlannak

Örömmel gondolsz-e arra,
Ami megtörtént?
A megfoghatatlan pillanatokra
A felfoghatatlanra?

Szívesen emlékszel-e rá?
Vagy a sok kellemetlenség
Elhomályosította,
Keserűvé tette?

Jársz-e még ott?
Időzik-e lelked abban az órában,
Azon a helyen,
Abban a csöndes szeretésben?

Látod-e arcom
Ahogy még senki
Látod-e lelkem
Ami a Tiédbe fonódott?

Vagy hessegeted
Mert varjuk marták szét,
Marnák szét
Az emlékét is?

Mersz-e álmodni,
Álmodozni róla?

Vagy már azt is tiltják az Istenek?

Emlékezetem szabad.
Repül hozzád
Megtalál
Beléd nyilall
A felismerés...

Létezett!

(a kép: Christopher J. Photography)

Közvetlenség

Ha tavad van, legyen hidad is!

(a kép: Oğuz Arslan)

A részünk

Úgy beszélünk az "életről" a Világról", a "sorsról", mintha valami megfoghatatlan dolog lenne. Tőlünk teljesen független, általunk nem befolyásolható fogalmak.

Az élet a mi életünk, ahogy a sors is a miénk.
A Világ része vagyunk, azt mi is alakítjuk létezésünkkel, gondolatainkkal (itt most nem a Világról alkotott elképzelésekről beszélek), cselekedeteinkkel.

Az életünk, a sorsunk, a világunk minősége, nehézsége attól függ főleg, mennyire bízunk magunkban, mennyire vagyunk nyitottak, mennyire optimista az alaptermészetünk.

Szökik a fény

Szökik a fény belőled,
Elégedett, boldog vagy.

Csak úgy árad, ha
Mosolyogsz, nevetsz.

Apró csoda

A megfoghatót a megfoghatatlan teszi varázslatossá!

Legyen az egy fotó, egy ruha, egy ékszer,
egy könyv, egy zenemű, egy épület, egy aranyérem,
egy hópihe, egy virág
egy csók, egy érintés...

(a festmény Kagyerják Attila Tamás alkotása - Apró csoda)

Előírt

Tervezett valóság
Tökéletes élet
Túl tiszta
Túl kék, piros, sárga,...
Túl szabályos
Túl kerek
Túl szép
Nem lehet más, csak tökéletes!
Hibának, tévedésnek nincs helye!
Pedig az a legszebb benne!
A tévedés!

Ijesztő
Félelmetes
Rideg
Embertelen!

Rontsuk el!
Élnünk kell!

(a kép: JWF - Dimitri)

Akkor szép

Akkor szép az erdő
Amikor benne sétálok lenyűgözve

Akkor szép a tó
Ha rejtelmét kutatom

Akkor szép a Nap
Mikor fényét hagyom szikrázni

Akkor szép a virág
Ha illatával, formájával elvarázsol

Akkor szép
Minden szép
Figyelek rá
Ő a fontos
Lénye, egyénisége

Akkor vagy szép,
Mikor az lehetsz, aki vagy.
Ne légy más!

Így vagy szép!
Így vagy más!

(a kép: Peter Tálos - A fekete gólya)