Én össze-vissza szeretek virágot,
Csókot, ölelést kapni
Évforduló nélkül
Semmi szokás,
Elvárás szerint.
Csak ahogy a pillanat hozza,
Az emlékezés betoppanó pillanata.
Az örömé,
A váratlanul felragyogó örömé.
Csak mert vagyok...
(a festmény: Vladimir Volegov - Peonies and apricots)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése