IGAZGYÖNGY

- A történet -

Mikor még csak a Mese élt a Földön,
Sárkányok
Tündérek
Manók...

Akkor is volt
Szerelem
Szenvedés
Szenvedély
Szeretés.

Akkor is volt mosoly,
Naphoz hasonló.
Volt bánat,
Felhőt idéző.

Könny is volt,
Mint harmat,
Cseppjei hulltak
Esőként
Tengerbe, földre...

De aztán a Meseíró gondolt egyet,
Embereket teremt a Földre...

Az emberek sokasodtak,
Egyre kevesebbet hittek,
Egyre messzebb kerültek
A meséktől,
Lényeiktől.
Könyvbe szorultak,
Írás lett jelenük.

Eltűnt a balzsamos homály,
Rikítóbbak lettek a színek,
Élesebbek a hangok,
Harsányabbak a nevetések,
Sérülékenyebbek a lelkek...

S közben lassan a könnyek
Gyöngyökké váltak,
Igazgyöngyökké.

Hiába keresnéd, nem leled!
Hiába kutatod, nem kerül utadba!
A Véletlen ajándékozhat meg vele
Elképzelhetetlen helyeken.
Ha hiszel a mesékben
Még
Meglep csodájával,
Létével.

Piros szív

Szabályos a rajz megint.
Tiszta vonalak, vérvörös szín,
Ahogy kell.
Ahogy a nagykönyvben szerepel.

Csodásan körbe is tudod írni
Mi is az
Mit érzel
Mennyire fontos...

Szépen is indul
Tele izgalommal
Tele mosollyal, örömmel
Nem is létezik más!
Nem is volt soha más!

Aztán
Formátlan lesz és görcsös
Kétségbeesett és gyűlöletes

Már nem is tudod,
Miért is ragaszkodsz hozzá 10 körömmel
Miért érzed igazságtalannak
Miért nem vallod be
Miért nem lazítasz, engeded...

De
Engedned kell,
Magad légy!
Maga útját járja
Ő és a Szerelem.

Ajándékaim

Kapott ajándékaimat, kincseimet szétszórom,
Mint csillagokat az égen.

(a kép: Mike Baum oldaláról)

A semmiért egészen

Azért mert szeretsz,
Szerelemmel szeretsz,
Nem tartozom neked semmivel.

Se szeretettel,
Se szerelemmel,
Se hűséggel.

A virágot,
A kedvességet,
A figyelmet
Köszönöm!

Ha szeretlek,
Viszont szeretlek,
Te sem tartozol nekem semmivel.

Én tartozom neked.
Mert
A Szeretet,
A szerelem
Maga az elfogadás,
Az odaadás,
A hűség.

Díszletezők

Te fesd az eget! Én rakom a csillagokat....

A felvásárló

Üzletet nyitottam
Egy csöndes utcában
A 3. emeleten.

Nem szóltam
Mégis tudják
Gyöngyöt veszek
Igazgyöngyöt...

Emberek szívében őrzött
Lelkükben rejtett
Kincseket

Nők
Lefátyolozva...
Férfiak
Szemükbe kalapot húzva
Jönnek
Mesélnek...

A szoba barátságos
A tea jó
A zene andalító...
Hallgatok
Hallgatom

Hallgatom...
Órák telnek
Egyre nyílnak a szívek...

Szépséges,
Fájóan édes történetek.
Megelevenedik a múlt...
Mosolyok, könnyek
Tündökölnek

Igazgyöngyöket veszek.
Itt a helye
A még ki nem mondott szavaknak,
A rég meg nem élt érzéseknek.