IGAZGYÖNGY

- A történet -

Mikor még csak a Mese élt a Földön,
Sárkányok
Tündérek
Manók...

Akkor is volt
Szerelem
Szenvedés
Szenvedély
Szeretés.

Akkor is volt mosoly,
Naphoz hasonló.
Volt bánat,
Felhőt idéző.

Könny is volt,
Mint harmat,
Cseppjei hulltak
Esőként
Tengerbe, földre...

De aztán a Meseíró gondolt egyet,
Embereket teremt a Földre...

Az emberek sokasodtak,
Egyre kevesebbet hittek,
Egyre messzebb kerültek
A meséktől,
Lényeiktől.
Könyvbe szorultak,
Írás lett jelenük.

Eltűnt a balzsamos homály,
Rikítóbbak lettek a színek,
Élesebbek a hangok,
Harsányabbak a nevetések,
Sérülékenyebbek a lelkek...

S közben lassan a könnyek
Gyöngyökké váltak,
Igazgyöngyökké.

Hiába keresnéd, nem leled!
Hiába kutatod, nem kerül utadba!
A Véletlen ajándékozhat meg vele
Elképzelhetetlen helyeken.
Ha hiszel a mesékben
Még
Meglep csodájával,
Létével.