Ébredés

A fény nyit
Ablakot, amin kinézhetsz,
Ajtót, amin kiléphetsz
Az ismert ismeretlenbe.

(a kép: Helen Bereg)

Kitekintés

(lassú vers - lassan olvasd!)

Valahogy ilyen érzés lehet
Mikor meghal a kedves.

....lelassulsz,
értelmét veszti minden cél,
mindenhová csak megérkezel...

Aztán a bénult fájdalom átalakul
Türelemmé...
Megértéssé...
Szeretetté...

Vihar után

Pocsolyák szaggatják utam.
Miközben kerülgetem,
Bennük is az eget látom.

(a kép: katamolnar.blogspot.com)

A Hit kölcsönös bizalom

A hit kölcsönön bizalmat feltételez.
Vélt vagy valós esemény(ek) alapján hiszünk valakiben/valamiben. Valamint hitünk előrevetíti, hogy (csak) hasonló események történnek/történhetnek meg a jelenben és a jövőben.

Tehát, ha a Hit egy kölcsönös bizalom, akkor az Istenben/Felsőbbrendű lényben/Alkotóban való Hit kizárja azt a tant, miszerint mi emberek, a fogantatásunk pillanatától kezdve bűnösök vagyunk.
Nincs "eredendő bűn", ha hiszünk/ha hinnünk kell Istenben. Nem létezik "eredendő bűn", mert ellenkező esetben ez azt jelenti, Isten nem bízik bennünk!!!
A Hit és az eredendő bűn fogalma/léte kizárja egymást!
Ebből látszik, hogy az "eredendő bűn" tana, emberi találmány.
Manipulációra találták ki, hogy az emberek alázatosak legyenek és szerények.
Csakhogy ez megalázottá teszi az embereket és hamis szerénységet eredményez.
A valódi szerénység, valódi alázat csak szeretettel érhető el.

Magány

Kékségem magánya
Ridegséged fénye
Megint
Korán jön a reggel.
A Hajnal fátylat bont
Késlelteti Nap tűzét

Kitárt karom
Hozzád igazítom
Kevés
Az Idő - mindig kevés,
Gyökeret eresszen a szíved,
A helyén maradjon örökre

(a kép: Julien Orre)

Normális...

Nem attól normális valami, hogy általános vagy megszokott.

Kortalan...

Akinek rendben az önbizalma, az az ember kortalan.

"Szívével lát az ember"

Bár így lenne!!
A legtöbb ember elzárja a szívét. (Csoda, ha egyáltalán hagyja dobogni!)
A szíve helyett a büszkeségen, az anyagiasságon, a fájdalmakon, a hedonizmuson... keresztül nézi a Világot.
És aki nem a szívével lát, az a talmi csillogást rendkívül értékesnek látja, viszont a gyémánt fényét, tüzét nem veszi észre, kidobandó gagyinak tartja.
Ez sok fájdalommal jár! De majd mindenhol ezt hallani, ezt olvasni, szenvedni kell, rogyásig! Mert - állítólag- a sok szenvedéssel érezzük, hogy élünk! Pedig az ételeink fele sem fűszer, csak egy csipetnyi, mégis élvezetessé teszi azt!
A félelem az ami visszariasztja az emberek nagy részét a szívük "használatától". Félelem amiatt, hogy a másik nem szívével fog nézni ránk, és abba bele fogunk halni... Igen, ilyenkor az ember egy kicsit maghal, mint a természet tél idején. De azért van lelkünk, hogy újra és újra életre keljen szívünk! Számtalanszor több életünk van, mint egy macskának!
Használjuk a szívünket, mert annyira elszokunk tőle, hogy idegen lesz számunkra!

Így, egyszerűen

- Belépek szívem templomába
Kitárom az ajtókat, ablakokat... -

Napfény voltam,
Napfény leszek.

Eső voltam,
Eső leszek.

Veled voltam,
Velem leszel...

(a kép: World Crazy Videos )

Hogyan szeress?

Elkopnak az ölelések, csókok
Elmaradnak a mosolyok, nevetések
S amikor a szavak is elfogynak
Sivatagra ébredsz.
Pedig oázis volt kezdetben
De nem gondoztad,
Mert nem tudtad, hogyan is kell.
Nem is jártál utána
Nem gondoltad,
Tanulnod kell mindezt.

Hány és hány kincs megy még veszendőbe,
Mert bár megkaptad,
Vagy utadba került,
Hozzád tartozik,
Elveszted
Mert megtartani nem tudod!
Még nem tudod...

Ki is szólna,
Ki is figyelmeztetne,
Hogy vigyázz rá,
Hogyan ápold,
Hogyan szeresd?

Hogyan szeress?

Hogy lássalak...

Írj nekem!
Kérlek, írj!
Pár szó...
Kiolvasom belőlk gondolataid
Átélem érzéseid...

Írj!
Hogy lássalak!

Látnád...

Szavam elakadt,
Nincs mit mondjak.

Becsukom fülem,
Nincs mit halljak.

Kár nyitnom szemem,
Nincs mit lássak.

Csak a föld és az ég...

Csak a föld és az ég...
Égben látnád madarad,
Földön látnád árnyékod.

Híd

Fényből építek hidat hozzád.

A szavak,
Mosolyok,
Ölelések fényéből

Sugaranként

A

Könnyű szívvel

Könnyű szívvel
Könnyű szeretni,
Könnyű megbocsájtani,
Könnyű felejteni
Az érzést
Ami nem rég még a földhöz vágott

(a kép: Kim Keever)

A harc ára

"Ki csatába indul, mérje fel, mit fizet érte!"

Mert minden harcnak ára van. És így vagy úgy, de fizetsz érte.
Ezért nem csatázni kell, hanem embernek lenni.... minden körülmények között.

A távolság

Van, hogy az Idő a legnagyobb távolság.

(a kép: Catherine Nelson)

Olyan szép!

Így keretben
Pár lépésről,
Mint egy csodálatos festmény!

Csak nem megélni a látványt,
Mert ahhoz szél is jár,
Szemedbe vakító napfény!

És az csak rontja a látványt!
Hova lesz akkor a tökély?
Az a tökéletesség,
Amit Te képzeltél el?

(a kép: José Roberto Xavier -Tudo)

Hétköznapok

Elmentél,
Máshol jársz...
Fényedet itt hagytad
Nyomokban arcomon

(a kép: Rimel Neffati)

Torzulás

A szeretet megnyilvánulásait a félelem, azaz az önbizalomhiány torzítja el.

Így lesz aztán követelőzés, féltékenykedés, bosszúállás, mindenen való uralkodási vágy, feltételszabás, zsarolás, számonkérés, türelmetlenkedés.... stb a szeretetből.

(a kép: Simakphoto - Gergo Simak Photography)

Napóra

Napóra napja,
Mikor napfény forgatja
Árnyékát körbe

Idő állandósága
Az állandó változás

2016.08.06.

Nektek nyílt az Ég
Beborult a felhőknek
Ragyogott a Nap!

Titkon

Beszélgetek a Holddal, majd
a Napot hívom...
Itt az idő!
Kibontom szárnyam,
kisimulnak tollaim.
Repülök
titkos világomban
ott vagy
csak ott vagy velem.

(a kép: Severe Weather World)

Vadrózsa

A szépet az egyszerűség rejti el
Az éveket szívünk hidalja át

Áthelyezlek...

Áthelyezlek a felhőkre
Repülj
Fedezd fel
Lásd a Világot

(a fotó: by Laurent RossetÖ

Sebesség - felejtés

"… korunk átadja magát a sebesség démonának, s ezért felejti el oly könnyen önmagát."
(Milan Kindera : Lassúság)

Én inkább megfordítanám ezt az állítást: korunk megszállottan feledésre vágyik, s ezért adja át magát a sebesség démonának.

Jó és rossz

"Kilenc esztendő lesújtó tapasztalatai megtanítottak kételkedni abban, hogy a Világ tiszta és töretlen akarattal küzd a Rossz ellen. Ha úgy tetszik, emigráns-pszichózisnak lehet ezt nevezni, sőt akár hitetlenségnek is. Hanem először is nyilván különbség van a Jóba vetett hit és a Jónak e Földön való győzelmébe vetett hit között, főleg ha a Jó nem is igen tudja, mit akar, a Rossz viszont nagyon is pontosan tudja." - Thomas Mann

Itt a csapda Thomas Mann gondolatmenetében:
A jónak csak léteznie kell. Annak nincs tudata, nem is kell, mert ez az alap, ez a normális. A rossznak van célja, csak annak lehet célja, mert meg akarja változtatni a normálist.

Szürreális

Felhők közt vízen
Siklani, mint álomban
Hiszed, lenn a fent

Valóság vagy képzelet,
Minden csak illúzió

(a kép: Surreal Photo Manipulations by Laurent Rosset)

Szavaim

Suttogom,
Kiáltom...

Nem is mondom,
Mégis hallod.

(a kép: Scott McAllister)

Egyszer volt

Ő és én
Mese volt!
Tán nem hiszed
Annyira elképzelhetetlen
Ő és én...
Mégis
Egyszer volt...

Újra és megint

A Nap fényével
Keresi a Holdat, hogy
Újra ölelje

(a fotó: Kagyerják Attila Tamás)

Napjaim

Hallgatásom türelem
Szótlanságom távolság
Nyugalmam erő

Elég!

Üvöltenék,
Még mindig nem történt meg!

Ketrecbe zársz,
Holott szárnyalnom kéne!

Miért ez a késlekedés?
Mire föl a kivárás?

Engedj!
Adj eget!

Elsorvadok a semmiben!!

Tervezett

Jól megtervezett életed
Egy csettintésre
Darabjaira hull(hat)
Hagyod,
Történjen
Legyen vége
Vagy
A terv a biztos
Az legalább megvan.
Gond letudva...

(A kép: Hannover)

Túl...

Haragudni rá
Már nem vagyok képes, csak
Szeretni tudom...

"Csoda volt!"

"Csoda volt!" - ezt mondod.
Mindig csoda. Csak ritkán vagy "jelen", azért mondod....
Néhányan, akik gyakran látják, "megszokják".
De egy csodát nem lehet megszokni! Nem lehet, ha nem csak nézed, hanem látod is! Ha nap mint nap hagysz magadnak (csak!) 10 másodpercet, hogy lásd!
(És ez "csak" egy naplemente, hol van még minden más, mindenki más!)

(a kép: Kagyerják Attila Tamás fotója)

Ezüstben, aranyban

Ezüstben szárnyad
Aranyban álmod
Kristály könnyed,
ha elered.

Szivárvány köpenyed
Fényes csizmád
Angyal lépted,
mikor elindulsz.

Mosolyod örök
Nevetésed őszinte
Szíved igaz,
mert dobog.

Kerted
Nappal arany
Ezüst éjjel

Lélekút

Eltűntél...
Hol jártál?
Melyik világban kóboroltál?

Végig itt volt minden!

Szemed mégsem látta
Szíved mégsem érezte
Eszed mégsem értette

Sok idő, egy pillanat...

Visszatértél
Ázva-fázva, elcsigázva

Fürödj meg tiszta vízben
Öltözz puhafehérbe
Pihend ki magad álomba ringva.

Itthon vagy...
Soha el se mentél.

Kékszívek

Kék szívek merengenek az égre
Hangjuk összecsobban
Vágyuk múlhatatlan

Mélykék fényük
Ívbe hajlik,
Boltozattá rendeződik.

(a kép: A szentpétervári mecset)

Kizökkent világ

Amikor a nyugalom a rendhagyó
Amikor a szépség a ritka
Amikor a határozottság a gyenge
Amikor a mosoly már álarc
A bizalom luxus
A szeretet kegyetlen

Akkor vagyunk a legmélyén...

(a kép: myfacedroste.jpg - Flickr)

Véletlenek

Én véletlen
Te véletlen
Ő véletlen...

Ami már törvényszerű

(a kép: Horváth Magdolna fotója)

Útvesztő

Ne veszítsd el,
Azt aki vagy
Ne veszítsd el
A labirintusban!

Jelenés

Elmozdult a tükörben a kép.
Egy pillanatra elcsúszott...
Visszanézek...
Én vagyok, de mégsem!
Ő nyugodtabb...
Szemében látom,
Tudja, miként, s hogyan...
Nézem Őt
Nyugalma rám ragad
Látja, már értem...
Pislantok,
Megint a megszokott üveglapon arcképem.

(a kép: Victoria Siemer aka Witchoria)

Kettős

Ami volt,
Halhatatlan

Ami lesz,
Múlhatatlan

(a kép: Karol Bak art)

Együtt

Együtt vagyunk
Valahol
egy utcában,
egy házban,
Mégis messze
Csak mi ketten

Mindenki rohan
Gyűjt, hajt, keres...
Éltünk észrevétlen
Semmi kirívó
Semmi feltűnő, mégis
Kettősünk rendhagyó

Veled

Egybe olvadva...
Nyugodt szívdobbanásunk,
Érzed, érezlek

(a kép: Bianca Hoffe)

Anyanyelvünk

Nem hallottad még,
Mégis ismered a szót,
Érzed mit jelent.

Felszabadultan

Mindegy, te szeretsz, vagy téged szeretnek,
A SZERETET SZABADSÁGOT AD NEKED!
SZABAD LESZEL!

Visszaküldve

Ezerszám megírt
Szépséges leveleim
Bontatlan állnak

Díszeink

Tárgyakat kívül
Magunkat főleg belül
Ékesítsük föl.

Egyetlenegy

Hány napja történt?
Nem számít! Vele akkor
Megállt az élet

(a kép: Ed Org)

Könyörület

Ne légy szívtelen
Szívedhez, csak "parancsot"
követ, sajátját!

Mégis

Visszatértem, mert
Élnem kell, valamiért
De élnem kell még.

(a kép: Blue Night Shine by Peter Allert)

Kár lenne

Siettetni az
Elkerülhetetlent, nem
Sosem érdemes.

Mesék - Életek

Mindenki mesél,
Az élete meséjét.
Semmi sem igaz benne,
Mégis megtörtént minden.

(a kép: Olivier Valsecchi)

A kezdet

Mikor a fény elfordítja arcodat
Mikor a szó halkítja hangodat
- Akkor vagy velem

Mikor a mosoly felpattint zárakat
Mikor a csók elűz árnyakat
- Akkor hiszel nekem

(a kép: Tom Fleming)