Arany Szívek

Ünneplőbe öltöztetem a lelkem.
Minden örömöm e fára aggatom.
Hagy lássam minden nap, minden percben,
Amikor csak akarom,
Amikor csak szükségem van rá...

Miért rejtsem el magam elöl?
Miért felejtkezzem el róluk?

Ők hozzám tartoznak, jobban, mint bánataim.
Ugyan minden én vagyok,
De ha választani lehet, sokkal inkább az örömök!