Mákszemnyi gyöngyszemek
2014. március 20., csütörtök
Harmat
Megint szomorú volt az ég.
Harmattal hintett be minket.
Csönd volt, épp derengett,
Ittuk e nedűt, mosakodtunk benne.
Tündököl az ég, bánata messze jár!
Felfrissült szépségünkben nyújtóztatjuk felé orcánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése