2014. április 16., szerda

Egymás szemében

Megint itt vagyok életem tanuja!
Örömeim látnoka, bánataim hallgatója.
Könnyű szívemről, miért daloljak Neked?
Hisz hallod!
Csak bánatommal kereslek fel, nehéz szívem alig ér ide,
Máris csordul a könny, hogy könnyítsen.

Köszönöm hallgatásod, igaz barát!

¨˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝¨

Tündöklő fénykorong!
Mikor mesélsz magadról?
Hol a szerelmed, mi a bánatod?
Beszélj, és én hallgatom!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése