Ez a közel 30 cm-es fehér madártoll, mint a Lelkünk jelenik meg ebben a "mutatványban".
A cél, hogy mindig egyensúlyban maradjon. Itt is és az életünkben is.
Ahogy a faágak egymásra "támasztva", egymás súlypontjánál megtartva, úgy telik életünk.
Életünk napjai, helyzetei...
De a Lélek, a toll mozdulatlan...
Amikor a "levélváz" utolsó darabja is a "helyére" kerül, akkor a fejére helyezi az egyensúly művésznő.
Körbefordul vele. Mintha megmutatná, ez az életem...
Aztán a legnagyobb nyeles ágat felállítja, és a végére helyezi a vázat, végén a még mindig mozdulatlan madártollal.
Mint egy szobor. A hölgy "magára" hagyja művét. Miután végzett (az életével), az eddigi munkája magában is "megáll".
Oly tökéletes az egyensúly. Oly kerek a mű, hogy tetteit dicséri.
Egy ilyen "történetet", életünk történetét magunk után hagyni, ez lenne a cél!
...
És még mindig az a könnyű, még mindig mozdulatlan toll tartja az egészet egyben.
Pedig a toll súlya annyi lehet, mint a Lelkünkké...
És mégis! Ezért van minden!
Amint elvesszük, értelmetlenné válik az egész.
Széthullik, mintha sosem tartoztak volna össze, mintha nem lett volna az ágak között az ok okozati összefüggés.
A cél, hogy mindig egyensúlyban maradjon. Itt is és az életünkben is.
Ahogy a faágak egymásra "támasztva", egymás súlypontjánál megtartva, úgy telik életünk.
Életünk napjai, helyzetei...
De a Lélek, a toll mozdulatlan...
Amikor a "levélváz" utolsó darabja is a "helyére" kerül, akkor a fejére helyezi az egyensúly művésznő.
Körbefordul vele. Mintha megmutatná, ez az életem...
Aztán a legnagyobb nyeles ágat felállítja, és a végére helyezi a vázat, végén a még mindig mozdulatlan madártollal.
Mint egy szobor. A hölgy "magára" hagyja művét. Miután végzett (az életével), az eddigi munkája magában is "megáll".
Oly tökéletes az egyensúly. Oly kerek a mű, hogy tetteit dicséri.
Egy ilyen "történetet", életünk történetét magunk után hagyni, ez lenne a cél!
...
És még mindig az a könnyű, még mindig mozdulatlan toll tartja az egészet egyben.
Pedig a toll súlya annyi lehet, mint a Lelkünkké...
És mégis! Ezért van minden!
Amint elvesszük, értelmetlenné válik az egész.
Széthullik, mintha sosem tartoztak volna össze, mintha nem lett volna az ágak között az ok okozati összefüggés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése