A híd

Átvetve a híd folyama a túlpartra, ott kanyarogjon tova.
Csábít, hívogat...
Mi lehet túlnan?
Mit rejt a szikla?
Mi titka van?

Bátorság az elején, titok a végén...

(a kép: híd a Giant's Causeway-nél)

A bizalom

Engedd, hogy megismerjen!

Fölfedezzen, mint egy ismeretlen világot!
Hadd járja be kertjeidet, szobáidat!
Olvass neki könyveidből!
Beszélj neki képeidről!

Engedd, hogy Rád találjon!

(a kép: 1,000,000 Pictures oldalról)

Lovag

Fényessé válik páncélod ismét, Lovag!
Van kiért harcolnod, van kit védened!
Van ki szalagját bajvívó dárdádra köti.
Hisz itt van Hölgyed.
Mily régóta várod!
Ő a legszebb!
Viruljon napod!
Sok harcot vívtál meg.
Sok tapasztalatod van már.
Győzni fogsz ma!
Ideje van!
Téged ujjong a tömeg!
Minden tiszteletünk Tiéd!
Rég megérdemelt helyed végre Tiéd is!
Ülj közénk!

Képek, szavak, emberek

A világ tele látványosságokkal
A könyvtárak tele könyvekkel
Tervezgethetsz
Listákat készíthetsz
Mit szeretnél még megnézni, elolvasni az életedben?
Bármennyi élet kevés mindehhez!
De nem is ez a fontos!

Pár könyv is elég, hogy megértsd a lényeget.
Pár hely is elég, hogy lásd, szépséges ez a világ.
Pár ember ismeretsége is elég, tudd, mi az: szerénység.

(a kép: Luxury Villa Rentals Italy)

Kiegészülve

Fáradt vagyok.
Csak félig élek.
Egészíts ki, kérlek tükröződéseddel!
Visszfényem segít túlélnem e napot.

Hálám segítségedért, hogy
Mindenkori elmúlásom rajtad tükröződjék!
Neked hozzon dicsőséget fényem!

(a kép: Empires Art oldalról)

Másik világ

Gyöngyök csoportja.
Csöpp buborékok rendszere.

Összekapcsolódva,
Közel egymáshoz,
Vagy lazán távolban.

Némely semmibe vész feladva helyét,
A többi megtartva azt.

A mozdulat, mi vihart kavar
Feláldozza a számtalant,
De túléli néhány apróság.

Majd hirtelen eltűnnek a vízzel együtt,
Helyet adva a következő "generációnak".

(a kép: Minimalism oldalról)

Ez is hűség!

Attól létezik egy közösség, bármilyen közösség, ha kiállunk egymásért.
A honfitársunkért, a munkatársunkért, a beosztottunkért, a vezetőnkért, a csapattagunkért, a barátainkért, a családtagjainkért, a párunkért...
És még magunkért is ki kell állnunk!
Ez is hűség!

Rád bízom

Rád bízom magam,
Ahogy a tengerre.
Engedem, hogy megtartson,
Hogy ringasson.
Lehunyt szemmel átadom magam
Az érzésnek...
Már csak az vagyok:
A hullámok érintése,
A nap melege,
A víz neszezése,
A megnyugtató ritmus.
S az öröm, mely mindebből fakad!

Cseresznyefa virágzás

Az életet szeretni kell!
Nem harcolni érte!
Szeretni!

Pirosan

Égő,
Vérvörös,
Bíbor,
Halovány,
Piruló,
Pipacs,
Lángoló

PIROS

A határ

"Ahhoz, hogy tudd, hol a határ, egyszer át kell azt lépned."

Nem is tudni, hol a határ, csak amikor még egy lépést teszel, akkor hirtelen valami más lesz.
De ez a határ sem végleges, mivel minden változik, így a határ is változhat, tolódhat ide-oda. Ahogy az idő telik, ahogy Te változol, ahogy mások változnak...
Tehát, ha a határokat akarod feszegetni bizonyos okokból, megint lépned kell.
És újra, és újra...

(a kép: Király Attila Photography A természet korlátai)

Pihenő

A Nap pihen. Árnyékba vonta magát.

A

Másképp

Hívtatok, de maradtam.
Zárva volt, de nyitottam.
Este volt, de én világítottam.
Maradni kellett, én mégis mentem.
Ablak volt, én kaput láttam.
Eső volt, én fényt találtam.
Mese volt, én történetet olvastam.
Lent az út, de én a fellegekben jártam.
Zaj volt, én zenét hallottam.
Csúnya volt, én gyönyörűnek tudtam.
Firka volt, én rajzot láttam.
Köd volt, az ezüst derengés.
Azt gondoltad, én mást találtam...

Nincs ott semmi, de én éreztem
A mindent...

(a kép: ArtPics)

Kutyák szeretete

"A kutya olyan odaadó, hogy nem is hiszem, az emberek megérdemlik-e az ilyen szeretetet."

(Собака так преданна, что даже не веришь в то, что человек заслуживает такой любви.
(с) Илья Ильф)

Megérdemeljük!!
Mert a kutya tudja, hogy képesek lennénk arra, hogy megérdemeljük!
Megvan bennünk minden ehhez!

(a kép: Я люблю ФОТО oldalról)

"A világ már csak ilyen"

A világ mi magunk vagyunk, emberek!!!
Mi tervezünk, mi építünk, vezetünk, evezünk, beszélgetünk, levelet írunk, törvény alkotunk, megszokást öröklünk, tanítunk, kérünk, haragszunk, nevetünk, köszönünk, ellenőrzünk, ültetünk, nevelünk, félünk, fáradtak vagyunk, énekelünk, utasítunk, áskálódunk, árulunk, bosszút forralunk, álmodozunk, könyörgünk, gyógyítunk....

Mi vagyunk a világ.

(a kép: Kornél Ravidits alkotása)

Itt a pillanat

Amikor itt az idő, készen áll minden, a körülmények ideálisak, akkor a védőburok engedi, hogy a virág kitárulkozzon, kiteljesedjen....

(a kép: Attis Photo - bimbók)

Nyugalom

Nem várni, csak hagyni.
Nem szólni, csak hallgatni.
Nem figyelni, csak nézni,
Nincs idő, minek az...

A látvány elragad,
Minden részlet lebilincsel.
Újra és újra ujjong szíved,
Lelked a színeknek, a csöndnek, a formáknak.
Mozdulni se, lélegezni se mersz,
Nehogy elriaszd varázsát.

A Nap bánata

Hívtam, de csak hiánya van jelen
Szóltam, de válaszra sem méltatott
Becéztem, de szavamat sem hitte
Dicsértem, de csak kétkedve nézett rám

Miért is hinné el nekem, hogy csak őt szeretem,
Mikor sugaraimmal mindent, mindenkit csak kényeztetek
Melegségemmel, fényemmel örömöt okozok bárkinek

Ki hinné, hogy a Nap szerelmes is lehet?

Tele virággal

Tele kerted, házad virággal!
Kertedben csak nemes rózsák,
Házadban csak műalkotás.

Látod-e bennük az életet?
A törékenységet, a mulandóságot?
Amint ezt megérted, gazdagságod felmérhetetlen.

(a kép: Empires Art oldalról)

A múlt üzenete

Tud újat mondani a múlt!

Képesek vagyunk-e a múltat teljességében látni, vagy csak egy részét?
Érzelmeink, érzéseink láttatják velünk a múlt tényeit hol ilyennek, hol olyannak, hol fontosnak, hol jelentéktelennek.
Ahogy változunk, tapasztalatokkal bővülünk, úgy változik ítéletünk is.
De van úgy, hogy egyszer csak olyan megvilágításba kerül a múlt egy-két darabja, ami által megpillantod még az oko(ka)t is!

(a kép: FunPic.hu oldalról)

Megfoghatatlan az élet

Megfoghatatlan a pillanat, a múlt,
az érzés, a lélek,
a szívdobbanás, a lélegzet...
Megfoghatatlan a fény, az árnyék,
a hangok, a mozgás...
Megfoghatatlan az álom, a vágy,
a tánc, a zene...
Megfoghatatlan a gondolat, a nevetés...
Még a szavaink, tetteink is azok,
Hiszen idővel megfakulnak, elfelejtődnek...
Hol van már az, aki emlékszik mondatainkra, tetteinkre?

Akkor mégis miért van mindez?
Ha elvész, eltűnik minden?

Nyoma sincs, gondolod...
De mert része vagy az Egésznek, térben és időben,
Akkor örökre része lesz életed is a Mindnek.

(a kép: Masao Yamamoto)

Égből jöttem

Harmatként szálltam alá,
A szél keltett életre.
Lépteim puhák, csöndesek,
Mozdulataim könnyedek, kecsesek.

Lelkem friss, mint hűs patak,
Gondolataim tiszták, mint csiszolt gyémánt.

Elsuhanok, ha figyelmetlen vagy,
Eléd állok, ha rám pillantasz.

(a kép: Josephine Wall alkotása)

Tűzből jöttem

Anyám Égő rózsa,
Apám Forró napfény,
Tüzes ég alatt a
Szenvedély erejével
Születtem meg én.

Lángoló lényem megégetne,
De vigyázok, hogy még
Parazsam se érezd,
Csak melegét szívemnek.

(a kép: Image of Louise Herman)

TRIANON

Ha bánt és/vagy zavar, hogy nem egységes országunk, akkor nem kell mást tenned, mint úgy gondolni a határon túli területekre és emberekre, hogy még mindig részesei népünknek, Hazánknak!
Egyek vagyunk!

Erdő fája

Az égből egy darab az enyém.
Helyem van itt nekem is.
Fényem, vizem, levegőm van.
Erőm is, hogy tartsam, álljak, bírjam.
Még fiatal vagyok, de hozzád képest öreg.
Lassan telik életem, szép lassan..
Te csak siess ember!
Ha rohannod kell...

(a kép: Upon the Universe oldalról)

Az ok

Mindennek célja van.

A Tél

Tűnj innen!
Aranysárgád gyilkos fény.
Színt ad nekem,
Felolvasztja szívem, lelkem.
Mi lesz akkor kékségemmel?
Mi lesz így csillogásommal?
Vakító fehérségemmel?
Csipke pihéimmel, hófergetegeimmel?
A Tavasznak még nincs itt az ideje,
Most én jövök!
A Tél.

Messze

Elérhetetlen messzeségben
Dereng fel palotád.
Ködben úszik minden,
Csak csúcsai látszanak.
Bejárata rejtve előttem,
Zegzugos bozótos állja utam.

Tiltva van...
Még mindig tiltva van.

Mégis újra és újra próbálkozom merészen,
Egyszer csak felvillan ajtaja.
Azt sem tudod, itt vagyok,
Keresem hozzád az utam.

(a kép: Zaragoza - Empires Art oldalról)

Rávetem világom

Arcomon barázdák,
Belül titok vagyok.

Szemem csukva,
Világom védve.

Szám zárva,
Gondolataim ismeretlenek.

Érzékelem, mi kint van,
Ami vár, ami sodorni akar,
Átalakítani, bántani,
Uralkodni rajtam.

Alig várja, hogy végre szemem nyissam...

De amint rávetem világom,
Elkotródik a sötét, és kisüt a Nap....

(a kép: Caroline HuwArt oldalról)

Élvezni

Élvezni a napsütést, az esőt, a szelet.
Örülni annak ami megtalál,
Mert táncolunk,
Veled táncolok,
Az életünkön át.

(a kép: Sam Morgan Lee oldalról)

Vándor

Én járok egymagam erre,
Nekem varázsol az ég,
Magányomat tiszteli meg vele.

Félhold és csillag

Nem véletlen, hogy nincs egységként kezelve a magyarázatban az "érmén" lévő "holdsarló felette egy csillag" jelkép. Ez csak a leírása a jelképnek "holdsarló és csillag" (mint a török és más zászlókon), ugyanis ez egy jelenség ábrázolása. Még pedig a napfogyatkozás legutolsó pillanatának az ábrázolása, ami a suméroknál mindig nagy jelentőséggel bírt (és valószínű mindig is magyar jelkép volt, Bizánc elfoglalása után vehette át az iszlám)! És ezt a legutóbbi napfogyatkozásnál én is láttam. Ugyan logikátlan és hihetetlen, de az utolsó mozzanata a napfogyatkozásnak az, hogy Nap Dél-nyugati részén megjelenik a nap széle, ez a "holdsarló" és vele ellentétben lehet a Holdon egy bemélyedés, mert ott pedig egy napsugár szikrázik át, minként egy csillag.

Mellékesen

Csak úgy,
Mellékesen.

Akár félredobva,
Elfelejtve.

Mégis teljes díszben,
Illatozva.

Rózsa vagyok
Mindörökre.

(a kép: Sting Tung oldalról)

A tékozló fiú

A tékozló fiú története azt mondja el, hogy az, aki sok mindet lát és tapasztal, utána jár az élet dolgainak, az fog igazán, meggyőződésből hinni Istenben. A saját meggyőződéséből.
Aki csak jár a templomba, és imádkozik minden nap csak mert ezt látta, mert ezt tanították neki, az nem meggyőződésből hisz Istenben, hanem mert ebbe nőtt bele.

(a kép: Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora)