Harmatként szálltam alá,
A szél keltett életre.
Lépteim puhák, csöndesek,
Mozdulataim könnyedek, kecsesek.
Lelkem friss, mint hűs patak,
Gondolataim tiszták, mint csiszolt gyémánt.
Elsuhanok, ha figyelmetlen vagy,
Eléd állok, ha rám pillantasz.
(a kép: Josephine Wall alkotása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése