Mákszemnyi gyöngyszemek
2014. október 17., péntek
Elérhetetlen
Messze vagy,
Karnyújtásnyira.
Fényévekre mosolyod.
Régmúltba tűnik ölelésed...
Csend hull puhán,
Magába roskadt az Idő.
Kell a nyugalom,
Szívem zakatol.
(a kép: Beatrix Orosz oldaláról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése