Együtt Veled

Érzem gondolataidat.
Látom érzéseidet.
A sóhajodból is olvasok.
Szavaidból építkezem.

A Nap hol fent van, hol a Hold...
Az órák megálltak, Idő sincs...
Süket a telefon, lemerült....
Eszünk, alszunk...
Mellékes...

Kettőnk ideje telik,
Gyűlik
Érzéseink Szíve,
Örökkévalóságunk készül
Szóról szóra,
Ölelésből,
Csókból,
Érintésből.

Egyszer mennünk kell
Valamerre,
Külön...

A Sorsunk rendez.

Szerelmünk örök.

Előszó

Ábrándos valóság képekben.
Íme, most átnyújtom Neked.

Álmodj velem,
Képzeld el a hihetetlen!
Légy egy percre más,
Légy egy percre máshol!
Érezd, nem csak Te érzel úgy!
Érezd jól magad életedben!

Keserédes szavakban édes semmittevés.
Lehet számtalan idő, mégis olvasatlan.
Kivetült lényem csodákat hív meg...

Te vagy

Te magad vagy a boldogság! Azzá kell válnod!

Nap

Örök fényességed ragyogjon ránk!
Örök élted maradjon velünk!

Csodálunk!
A megfoghatatlan vagy!
A fényed, a színeid, a melegséged, a sugaraid...
Az itt léted is rejtély, ahogy a mi életünk is.

Világunk éltetője Te vagy,
S Világunk véd meg minket Tőled.

Otthon

Nem viszek semmit,
Hisz semmim sincs!

Csak
Szívem - Színem,
Érzésem - Érintésem,
Dalom - Álmom,
Mosolyom - Nevetésem,
Erőm - Ölelésem.

Miden kincsem ruhámba szőve.
A házban szétterítem.
Szétáradnak...

Életet viszek...

(a kép: Linzi Lynn)

Színező

A színek nem fontosak, csak a Fény!
A Fény úgyis színez, olyan módon és színekkel, ahogy ő akarja, ahogy ő szeretné.

(a fotó: B Surányi Barbi - A Mátra)

10 hónap

Egy tél, egy tavasz, egy nyár.
Másik tél, másik tavasz, másik nyár.
Én is más leszek...
Nem jóslat,
Törvényszerűség.

10 hónap.
Idő lesz.
Ideje lesz.
Gyors-lassú percek.
Sok változás - semmi történés.
Aztán a nyilvánvaló meglepetés...

"Csak " 10 hónap.

Ha tennéd...

Ha szólnál,
Ha üzennél,
Ha keresnél,
Te lennél.

(a festmény: Vladimir Volegov - Well-spent Sunday)

A Tó

Mélyebbre már nem látsz,
Ahhoz magasabban kell lenned.
Nyugodt idő is kell,
Na és napfény.

Figyelned kell!
Légy óvatos!
Nem riaszthatod el,
Nem korbácsolhatod fel!

Finom érintésedtől életre kél a felszín,
Megtörik a tükör.
Óvatosan belemerülsz,
Hogy a mélyét is érezd.

A mély érintéseit,
Áramlatait,
Melegét, hűvösét.

Tiszteleteddel meghódítod.
Szeretetedtől kitárul.
Befogad...

(a kép: 1.000.000 Pictures oldalról)

Élesztés

Élettelen fal
Omladozó vakolat
Rozsdás kertkapu
Beragadt ajtó
Fák, virágokban csak az élet...

Valamikor szép volt
Élet volt benne
Emberek álmodtak, sírtak, ettek, ittak...
Rég volt, nagyon rég...

Nincs nyoma már semminek
Mégis érezni valami rezgést,
Ott van a falakban,
A levegőben...

Egyre beljebb járok.
Keresek...
Keresem a kályhát.
Tüzet gyújtok,
Újra élesztem szívét...

Visszahozom a reményt,
A fényt!
Élnie kell!
Bírja még!

(Magyar kastély)

Megy a harc

Ki, Mikor, Hol, Mit?
A cél nem látszik.
Se értelme.
Csak valami elégtétel,
Harcállás védelme
Minden áron

Megy a harc
Föladni? Soha!
Ki tudja, mi lesz akkor?
Rádöbbenés a hiábavalóságára.
Elveszett idő...
Elveszett kincsek...
Semmi sem marad.
Csak a harc!
De az legalább van!
Illúzió, délibáb
Ez ad értelmet a létezésének,
A semminek.

Minden télen

Összehúzom magam,
Kabátba burkolózom.
Jön a tél
Dermeszt, fagyaszt...

Szívem izzik,
Egyre forróbb,
Válasza a hidegre.
- Szememben láthatnád...

Tavasszal engedem,
Keljen szárnya Főnixként,
Áradjon szét a világban.
- Mosolyomban láthatnád...

Talán megérzed, mint máskor.
Talán megint találkozunk...
Talán nem...
Talán már sosem...

De minden télen,
Minden tavasszal.
És aztán nyáron,
Majd ősszel,
És újra télen...
Boldogságom velem marad.

Álarcok

Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak.
Ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor is sejtem, hogy ki vagy, hiszen egy idő után elárulja viselkedésed, hogy álarcot viselsz...
Lehet az a támadó, a vagány, a cinikus, a magabiztos, a flegma, a folyton mosolygó...
Elárulni nem fogom.... de máris másképpen beszélek hozzád.

Szabadság

A növény, növényként,
A bogár, bogárként,
Az állat, állatként,
Az ember, emberként lehet szabad.
Csak mi emberek vagyunk tudatában korlátainknak és lehetőségeinknek.
Ugyanakkor mi kaptuk a legnagyobb szabadságot.

És mi még mindig kételkedünk abban, hogy egy terv részei lennénk!!

Irányítás

Amikor hagyjuk, hogy a szerelem/szeretet háttérbe kerüljön egy kapcsolatban, akkor a problémák, a gondok veszik át az irányítást!

Az Éj

Távolba látó,
Fényt hordó,
Csendet tartó,
Bársony érintésű Éj.

Maradj még!
Marasztald!

Kell még idő,
Kell még védelem,
Kell még titkot fejteni,
Kell még elmerülni,
Kell még levetni,
Elmosni, hogy
Csak szívünk maradjon.

Hirtelen halál

Alkonyat izzik bennem,
Vörös lenyomat.

Hagytad, hogy elmenj,
Tévedésben élsz.

Síkká szelídült az érzés,
Leírt szavakká, képekké.

A tenger hullámokat vet.
Állandósult nyugalom.

Eljön...
Mélyről jövő lávaként lobog szíved, lelked.
A többi ismeretlen....

(a kép: Karok Bak art)

Egy csoda

Látni a másik örömét, osztozni abban, az a világ egyik csodája!!!!

(a kép: Anne Stokes alkotása)

Hogyan szeresselek?

Mint bolygó mely a másikkal együtt kering, mégis saját pályáján?
Mint a vadlovak, együtt vágtatnak, mégis szabadon?

Addig szeresselek, míg szeretnéd, hogy szeresselek?
Addig legyek veled, míg szeretnéd, hogy veled legyek?

A mozdulat örök
Az érzés,
A kérdés is:
Hogyan szeresselek?
Egy életen át.

FelhőNézők

(Kagyerják Attila Tamás fényképéhez)

Neked játszik az ég,
Rád vár,
S neked csak üzenned kell,
Mit szeretnél látni.

Rendezz nekünk!!

Alig várjuk az újabb előadást!

Ismeretlenül

Szirmok virágai,
Égbe hajló szivárvány,
Átvonuló nappalok,
Szelek suhanása
Térnek be Hozzád,
Lelkedhez.

Ők hírvivőim,
Vigyázóim,
Érintésim,
Ringatóim.

Láthatatlanul,
Észrevétlenül.

(kép: Parkhomenko, a kép címe Spring)

Igaz szerelem

Valaki azt írta erre, mese habbal!
Sokan nem hisznek benne...
De tényleg hit kérdése?

Amikor VALAKIT SZERETSZ IGAZÁN, az az IGAZ SZERELEM...
(Ha a magadban gyulladt tűzben nem égsz el, akkor az nem szerelem.)

(a kép: Madárleső kamerák oldalról)

Szemed

Világok hordozója...

Egymásba nézve felfedezhetjük.
Elmerülünk benne,
Szótlanná tesz az ismeretlen,
A hihetetlen.

Érintetlen Világ

Nem veheted el a szépet,
Ami emlék,
Ami megtörtént.
Változhatsz,
Bánthatsz,
Világom sértetlen marad.

Nem érted,
El sem képzeled,
Hogyan lehet.
Van még szeretet,
Ha veszve is minden,
Világom sértetlen marad.

Örök bizalom
Záloga reménynek.
Sorsunk vezet
Gondolataink erejével.
Lelkünk megfoghatatlan,
Világom sértetlen marad.

Érintésed nyomán

Érintésed nyomán
Ami titokban volt,
Minek nevét sem ismertem,
Részemmé lépett elő.
Élek vele
Vele élek
Már névjegyem,
Titkos névjegyem.

(a kép: Sam Morgan Lee oldaláról)

Fény arcodon

Ráncaid sugaraid,
Csak nevess, mosolyogj!

Még él...

Kémleltük az Eget,
Kutattuk a vizet,
Kérdeztük a szelet...

Aranyban úszunk,
Fénytengerben.

Visszük a hírt,
Él még a Szerelem.

Vagyok

Állandóságom a változatosságom.

Örökzöld

A Szív mindig örökzöld!

Esők

Arany-eső, Ezüst-eső
Mossa lelked
Tisztára, fényesre!

Napvilágnál,
Holdfénynél
Születhessen újjá,
Keljen életre.

Marad

Én csak ugyanazt tudom mondani
Újra és újra és újra...
Láthatod holdvilágnál,
Nézheted napsugárnál,
Forgathatod jobbra, balra,
Visszájára,
Akkor is az marad, ami....

(a kép: Black and White pictures oldalról)

Anyám

Gyöngyház színű körömlakkja,
Rúzsa illata,
Apám iránti szerelme,
Duplagömbös ezüst gyűrűje,
A csöpp aranykersztje, mit bérmáláskor kapott.
Ágya melege, mikor melléfekhettem gyerekként, mert rosszat álmodva felébredtem,
A pörgős szoknyás ruhája,
Horgolt függönyei...

Anyám!
Már tudlak könnyen szeretni annyi év után.