Ismerem a szót

Ismerem a szót
A régit
A felejthetetlent

Ismerem az érzést
A váratlant
A magával ragadót

Ismerem a hangot
A dallamost
A nekem szólót

Ismerem a pillanatot
Az egyetlent
A csodást

Ismerem az időt
A pontosat
A megtorpanót

Ismerem a változást
A figyelmet érdemlőt
Az örök mozgót

Ismerem és
Részem

(a kép: Karol Bak art)

Kékbe öltözött

Kékbe öltözött
Szívem kékjébe
A finom, hűs bánatba
A tiszta, friss szívszorításba

Most fehérbe öltözik
Lelkem új fényébe
A letisztult egyszerűségébe
Az újrakezdés színtelenségébe

Majd színesbe olvad fehérsége
Szívem tarkaságába
A könnyedség szivárványába
Az öröm ragyogásába

Bezárlak

Bezárlak
Tűzbe, jégbe
Elrejtelek a messzeségbe.

Kereshet bárki
Tőlem meg nem tudja,
Hol vagy
Meg nem talál,
Bárhogy kutat.

Aztán amikor már elfelejtenek
Kiengedlek
Menj!
Légy szabad!
Ha akarsz, velem maradhatsz!

(a kép: Simakphoto - Gergo Simak Photography)

A tánc

Formája,
Íve,
Mesél
Történetet,
Érzéseket,
Szenvedélyt.

A szoknya,
A kendő,
A lábbeli
Hangsúlyt ad
A ritmusnak,
Lendületnek,
Az erőnek.

Varázsol
Minden mozdulat!

Táncolnál te is
Szívvel,
Testtel,
Lélekkel,
Lélegzéssel,
Szenvedéllyel
Kifulladásig!

Az édes, boldog
Végkimerülésig!

(a kép: Belén Maya)

Mondd meg nekem

Mondd meg, mit tegyek azért, hogy
Ne adjam fel, hogy
Megint higgyek, hogy
Higgyem, újra kezdhetem
Veled...

Mondd, mit tegyek, hogy
Elfogadd,
Nem akarom, hogy várj rám,
Felejts el!

és...
Mondd, mit tegyek azért, hogy
Bízz bennem, mert
Szeretném, ha mégis
Maradnál,
Megvárnál...

aztán majd...
Mondd meg, mit tegyek azért, hogy
Velem legyél, és hogy
Örökre!

(a kép: ANGEL oldalról)

A fény és árnyéka

A fényhez nem tartozik árnyék.
Soha nem is tartozott hozzá!

Az árnyék csak akkor jön létre, ha valami, valaki a fény útját állja.

De átvitt értelemben valaki át is engedheti a fényt, és akkor alig vet árnyékot.

(a kép: Pete)

Sémák

Sémákba születünk.
Örökölt, tanult, felvett
Sémákban élünk.
A legtöbb érzelmi válaszunk is azok,
Sémák...

A döntés viszont a miénk!

Magunkat is választhatjuk!
A saját érzéseinket
A saját reakcióinkat
A saját gondolatainkat...

Saját megismételhetetlenségünket.

Egyedül

"Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül."
Joseph Conrad

A saját világomban élve
Magam burkában lélegezve
Két ponton át látva mindent...
Egyedül

A növény fejlődik, virágot hoz
Kinyílik, elvirágzik
Magot érlel...
Egyedül

A vízcsepp hullik
Rácsapódik a levélre
Tovagördül, újra cseppen...
Egyedül

Minden,
mindenki egyedül...

Mégis körbevesz a levegő
Nap süt ránk
Szél cibálja ruhám
Hangok érnek el
Látom mosolyát
Érzem gondolataid

Egyedül
A küzdés az enyém
Az életért
Egyedül
A lelkemért...

Árny-játék

Nyár van.
Hétágra süt a Nap.
Ablak, ajtó tárva.
Bágyadt csönd ül meg mindent...

Lassan felkelsz, az ajtó felé sétálsz, látom mozgásod, színeid.
Megállsz, nekidőlsz a keretnek.
Alakod most csak árnyék.
Élesen kiválva a vakítóan világos háttérből, mint egy indiai árnyjáték figura.

Nézelődsz...

Visszafordulsz és elindulsz felém?
Vagy
Tovább lépsz a kinti világba?

Hagyod, legyen, teljen az idő...
Jelre vársz magadban.

Nem mozdulok, nem szólok, úgy is tudod, itt vagyok, téged nézlek.
Hagyom, legyen, teljen az idő...
A belső hangra figyelek.
Az érzésre, a megérzésemre.
Hogy s mint legyen?
Hogyan tovább?

Örök kívánság

A lelkem is ejtsen rabul,
Ne csak a testem!

Ismerd teljes valóm,
Ne csak szemem színét!

Emlékezz!
- mert a napok
Sose felejts!
- és a hétköznapok
Sose feledd!
- színét veszik
a szeretésnek.

(a kép: JuliaNoni /nuda/ )

Éledj!

Szitkozz!
Átkozz!
Kiálts!
Csak halljam a hangod!
Csak látnám, hogy élsz!

Annyi minden történt
Elvesztünk valahol
Bizonytalan minden
Hangod, érzéseid az egyetlen bizonyosság

Beszélj!
Vagy megint az idő telik
A végtelenbe számolatlan.
Nem történik "semmi"
Csak változásaink

Kelmefestő

Kiterítem a lepedőket száradni
Miután kimostam.
Mosás közben hol ez, hol az jár fejemben...
Emberekre gondolok
Dalt dúdolok
Monológot mondok
Jutnak eszembe könyvek,
Versek, történetek...

Gondolataim, érzelmeim színezik a vásznat
Így lesz vakító fehérből tarka szivárvány.

(a kép Indiában készült)

Csak ennyit

Csak annyit
tudok
Szeretni, szívből igazán.
Kiállni a hitemért,
A számomra fontosakért.
Felvállalni magam, s
Akiket szeretek.

Néha sírok,
Hibázom,
Tévedek.
De tudok nevetni, ölelni
Szeretek játszani, beszélgetni...
Ennyit tudok
Csak ennyit.

Egy nő vagyok
Egy ember.

(a kép: ANGEL oldalról)

Ismerlek

Tudom, elég pár szó,
Mindent értesz.
Hisz ismersz,
Ennyiből is tudod...

Téged is ismerlek.
Neked több kell,
Más szólít meg,
Más adja kedved...

Téged pedig falak védenek,
Bár tagadod.
Mégis...
Kellenek azok a szavak,
Hogy halld.

Ha szólsz, ha nem
Ha írsz, ha nem
Téged mutat,
Rólad beszél...
Megismerlek

Üzenet a fotósnak

Szürkébe vontál,
Virágom fénye világítson.
Nem bánt, hisz nekem is ez a célom.
Most ez.
A nyár, a virágzás...
Magom legyen
Túléljem a telet.

(a fotó: Alex Foto-Rottal‎)

Nem akartam

Régóta nem akartam mást,
Csak, hogy végre meglegyen
Egyértelműen
Simán
Egyszerűen...

Sikerült!
Túl jól sikerült!

Mélysége lett,
Meghatározó értelme.
A legértékesebb!

Nem tudok már tenni se ellene, se érte!
A sors újra rendez...

(a képen matyó hímzés)

Örökkévalóság

Égben függő alkonyat
Testetlen mámor
Csendben édes Világunk
Megható csodánk árad

(a kép: ANGEL oldalról)

Nem engedem

Dideregsz
Tüzet gyújtok a kályhába

Felhős az éjszaka
Ezer csillagot és Holdat ragasztok

Köd borítja a hajnalt
Aranyló Napot festek

Nem engedem, hogy fázz!
Hogy félj a Világtól!
Bíznod kell benne,
Szeretned!

Megmutatom csodáit
Egy ecsetvonással
Egy fénysugárral
Egy szál virággal.

Kincs, aki...

(K. Cs. tiszteletére)

Van, aki a munkahelyén (is) humorával, szavaival, gondolataival felvidít bárkit...
Csak pár perc, amit szobánknál elidőzött, mégis bármi gond nyomta vállunkat, vagy nehezítette lelkünket, tovaszállt!
Megnevettetett mindannyiunkat!
Sokszor gondoltam, miért nem azért kap fizetést, hogy minden nap körbejárja a szobákat és mosolyt, jókedvet csempésszen a napi munkaórákba.
A "munkáját" pedig hobbiként vagy feltöltődés gyanánt végezhetné!
Kincs az ilyen ember!
Pénzben nem kifejezhető!

Becézés

Becéző szavak
Becéző mosolyok
Becéző sóhajok
Becéző szemek
Becéző érintések
Becéző csókok

Az vagy,
Egy sor becézés...

5 titok

A sorsod
A gondolatod
A lelked
A félelmed

És Ő

Meglepetés

Ahogy lapozod a könyvet
Kiragadott részletek,
Érdekes, szép kép mind...

Hirtelen kitölti látótered
E szépséges arc,
Szíved is megáll
Oly hihetetlen
Oly váratlan
Érzéseket indít el benned.
Látványa fogva tart téged,
Az Időt.

Nem is jut eszedbe rögtön,
Melyik festmény nő alakja Ő.
Azon merengsz,
Mire gondol,
Mit érezhet,
Mit néz?

Az ecsetvonalak keltik életre számodra
Személyisége varázsát,
Rejti el titkát.

(a kép: Katharina Gaenssler's book of photographs for the 500th anniversary of Raphael's masterpiece The Sistine Madonna, 2012.)

A bölcsesség

A bölcsesség egy állapot.
A teljes nyugalom és nyitottság állapota.

A nap súlya

Kicsit sok volt...
Elfáradtam
A sok hiábavalóságtól.

Míg csak látom az égen
Megnyugtat jelenléte.

Aztán indulok haza melegségével
Állandóságával...
Tudom, mindig itt lesz!

(a kép: Hossein Zare)

Szív-szelet

Oly szomorú vagy!
Örömöd hova lett?

Hiába szólongatlak,
Vidítanálak,
Nem hallod,
Kedvedet keresem,
Mosolygok rád,
Nem látod...
Lent keresed a fent...

Már csak egyet tehetek,
Bekopogok hozzád, s
Becsúsztatom szívemet az ajtó alatti résen.