"Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül."
Joseph Conrad
A saját világomban élve
Magam burkában lélegezve
Két ponton át látva mindent...
Egyedül
A növény fejlődik, virágot hoz
Kinyílik, elvirágzik
Magot érlel...
Egyedül
A vízcsepp hullik
Rácsapódik a levélre
Tovagördül, újra cseppen...
Egyedül
Minden,
mindenki egyedül...
Mégis körbevesz a levegő
Nap süt ránk
Szél cibálja ruhám
Hangok érnek el
Látom mosolyát
Érzem gondolataid
Egyedül
A küzdés az enyém
Az életért
Egyedül
A lelkemért...
Joseph Conrad
A saját világomban élve
Magam burkában lélegezve
Két ponton át látva mindent...
Egyedül
A növény fejlődik, virágot hoz
Kinyílik, elvirágzik
Magot érlel...
Egyedül
A vízcsepp hullik
Rácsapódik a levélre
Tovagördül, újra cseppen...
Egyedül
Minden,
mindenki egyedül...
Mégis körbevesz a levegő
Nap süt ránk
Szél cibálja ruhám
Hangok érnek el
Látom mosolyát
Érzem gondolataid
Egyedül
A küzdés az enyém
Az életért
Egyedül
A lelkemért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése