Árny-játék

Nyár van.
Hétágra süt a Nap.
Ablak, ajtó tárva.
Bágyadt csönd ül meg mindent...

Lassan felkelsz, az ajtó felé sétálsz, látom mozgásod, színeid.
Megállsz, nekidőlsz a keretnek.
Alakod most csak árnyék.
Élesen kiválva a vakítóan világos háttérből, mint egy indiai árnyjáték figura.

Nézelődsz...

Visszafordulsz és elindulsz felém?
Vagy
Tovább lépsz a kinti világba?

Hagyod, legyen, teljen az idő...
Jelre vársz magadban.

Nem mozdulok, nem szólok, úgy is tudod, itt vagyok, téged nézlek.
Hagyom, legyen, teljen az idő...
A belső hangra figyelek.
Az érzésre, a megérzésemre.
Hogy s mint legyen?
Hogyan tovább?