Még híres színészek, akik valamikor is Hamletként voltak színpadon vagy filmben, sem értik, mit miért tesz illetve nem tesz a királyfi.
Bolond nem lehet, meg sem bolondult, az már a tragédia elején nyilvánvalóvá válik, hiszen a toronyőrök is látják atyjának, a halott királynak szellemét. Ők üzennek, biztos a fiával akar beszélni az árnyalak.
Gyáva sem volt. Nem véletlen az, hogy nem rögtön állt bosszút apja haláláért.
Ophéliát is azért "küldi el", mert az az út amire lépnie kell ismeretlen kimenetelű lesz. Nem szeretne senkit sem magával rántania. Se azt, hogy miatta bántsanak valakit. Ophélia persze nem érti, hiszen nem tud arról, hogy olyat tett volna, amiért szakít vele Hamlet. Összeomlott a világa. (Ő sem úszhatta meg a tragédiát!)
Nem akarta gyilkos királyként kezdeni uralkodását. Ezért előbb apja gyilkosát akarta olyan helyzetbe hozni, ami által megtörik és bevallja tettét. Ezért beszélte meg a vándorszínészekkel, hogyan módosítsák az általuk előadott darab egyes jeleneteit.
Amikor visszaérkezik arról a hajóútról, amin meg kellett volna halnia a király orgyilkosa által, mondja el a híres monológot: Lenni vagy nem lenni... Ekkor már egy ideje tudja, nincs más mód, mint a gyilkolás.
Hamlet sorsa már akkor megpecsételődött, amikor tudomást szerzett apja szelleméről (már mint Shakespeare drámája szerint.)
Hiszen amint tudomást szerzett a gyilkosságról, cselekednie kellett, valamint az apja kívánsága is ez volt. Egy szülő utolsó kívánságát pedig az ember nem veheti félvárról. Meg is ígérte az apjának.
A tépelődése, a látszólagos határozatlansága mind arról beszél, se gyilkos nem akart lenni, sem az anyját "kellemetlen" helyzetbe hozni, hiszen az anyja szereti halott férje testvérét, az apja gyilkosát.
(a képen: Laurence Olivier
(a kép: Karok Bak alkotása)
