Közöny

Mikor bántalak, sértelek,
Épp akkor nem számítasz!
Nem számítok még magamnak sem!
Nem fontos semmi sem,
Csak a félelmem!

A félelmem, hogy
Veszítek,
Sérülök,
Nem élem túl
A valamit
A mindent!

Más nem így látja,
Ahogy te sem.
Csak az én világomban léteznek
E félelmek.
E kényszerű védekezések.

Aztán meg azt bánom, hogy
Bántottalak.
Ezért érzem rosszul magam...
Szinte megszakíthatatlan az ördögi kör...

Megállíthatom
Mikor én is állok biztosan magamban.
Mikor már nem kell védelem.
Nem sérülhetek!
Hisz nem veszíthetek!

(a kép: Andrew Atroshenko festménye)