Elbújt a Nap a köd mögé...
Azt üzente, addig nem láthatjátok ismét teljes fényében, míg
Nem tisztelitek mindazt, amit teremt!
A növényeket, az állatokat, élelmeiteket, segítőiteket, kedvenceiteket...
A felhők fényét, a vizek színét, a jég szikráját, a virágok illatát...
Elfelejtitek, mert alig látjátok...
Csak hiánya tűnik fel nektek, olyankor meg sopánkodtok...
Addig csupán derengeni fog az égi fény, hogy hasra ne essetek a sötétben!
És, hogy emlékeztessen, mitől fosztottátok meg magatokat, emberek!
Azt üzente, addig nem láthatjátok ismét teljes fényében, míg
Nem tisztelitek mindazt, amit teremt!
A növényeket, az állatokat, élelmeiteket, segítőiteket, kedvenceiteket...
A felhők fényét, a vizek színét, a jég szikráját, a virágok illatát...
Elfelejtitek, mert alig látjátok...
Csak hiánya tűnik fel nektek, olyankor meg sopánkodtok...
Addig csupán derengeni fog az égi fény, hogy hasra ne essetek a sötétben!
És, hogy emlékeztessen, mitől fosztottátok meg magatokat, emberek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése