Velence

Szerelem nélkül a Szerelmesek városa, rideg valóság.
Hol van most a színes forgatag?
Hol van a mindig ünneplő tömeg?
Hova lettek a fények?
Hova lett a zene?

Innen a csatorna partjáról nézve ez is csak víz,
csak épületek,
csak kövek,
csak csónakok,
csak emberek...
Vége lett.
Oly hirtelen, ahogy leszállt a köd...

Majd jön a Nap, vele a reggel,
Eltűnik a köd, eltűnik a csend,
Ismét könnyű és szabad vagyok!
Minden életre kel újból!
Hozzám siklik egy gondola, barátaim már élvezik e csodás napot!

Megint imádlak Velence!!!

(Venezia di notte, immagine di Per Valentin silvy)