Mákszemnyi gyöngyszemek
2013. november 27., szerda
Lepecsételve
Megint becsuktam
Talán most már örökre
Az ajtót
Szívem ajtaját
Legtitkosabb rejtekét.
A remény tépheti le
A repkényt, mint pecsétjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése