Kék Ékkő

Hány álmatlan éjszaka!
Hány átsírt óra!
Mennyi bántás, árulás!
Mennyi sértés, gáncs!

De kék Ékkövem fénye
Nem halványul, nem tompul,
Ereje, mint régen!

El sem rejtem,
Láthatod, világit nappal is este is!
Meg sem érzi bántásod, árulásod!
Meg sem látszik fényén sértésed, gáncsod!

Villamosvadász

Ugyan! Ne legyél már ennyire berezelve!!!
Nincs sehol a villamosvadász! Gyere siklani nyugodtan!

(San Francisco villamosai)

Jéghullám

Apró kicsi talpak lépkednek rajtam.
Már oly régóta próbálnak felébreszteni ugrándozásaikkal, csúszkálásaikkal, ...

Nagyon dühös voltam!
Hatalmas hullámot vetettem!
De mielőtt e roppant víztaréjt rázúdítottam volna a világra, valami megfagyasztott...

Már nem emlékszem, miért voltam dühös annyira...
Már nem is fontos...
De ezek a fura lények megolvasztják szívemet...

(a kép: Black and White pictures oldal)

Gyémánt erdő

Most nem szabad semmihez sem érnem, mert akkor a sok gyémánt csilingelő hangokkal felébreszti a hétfejű sárkányt!

(a kép: John Colbensen)

Rajzolt fény

Mintha nem lenne elég
A sok girland, levélrajz,
A kacskaringó indák,
Kőbe vésett virágok, növények.

A fény is rajzolt keretbe van foglalva, vezetve.
A beáramló fény pedig az általa vetített ábrát vezeti a padlón, a falakon végig,
A Nap fordulásához igazítva azt...

(a kép: "Life and art" oldal - by Safa Pirshiri)

"Szeretném ha szeretnének"

Ady Endre: Szeretném ha szeretnének

Mindenki ezt szeretné, hogy szeressék!!! De nagyon!
És ezért még ölni is tudnának, vagy/és gonoszkodni, árulkodni, bármi "rosszat" a másik vagy egy harmadik ellen elkövetni...
Hogy miért?
Mert félnek szerelmet vallani.
Mert úgy érzik, az támadási felület. És attól félnek, a "támadás" alatt összeomlanak...
Nem bíznak magukban. Nem bíznak abban, hogy emelt fővel veszik majd tudomásul a visszautasítást.
De még abban sem, hogy egyáltalán túlélik! És természetesen már előre félnek az emléktől is, majd ha később eszükbe jut...
Pedig csak az történt, hogy abban a helyzetben, időben nem illettek össze...

Ha pedig már meglévő kapcsolatban megy az "öldöklő szeretem-szerelem", ott is a magabiztosság hiánya a gond. (a sok sérelmen, a meg nem értésen, a ki nem beszélt helyzeteken túl)
Semmi megalázott helyzet nincs abban, ha elmondjuk a másiknak, szeretjük.
Ha kinevet, kigúnyol, nem hiszi, akkor sem mi vagyunk az, akit megbántottak, hanem a másiknak van szüksége szeretetre, önbizalomra.

Érintések

Annyiféle képen érintenélek.
Hozzád sem érve, mint egy sóhaj,
Finoman, mint egy szirom,
Ujjam bőrödön könnyedén siklik, mint a hullám víz tetején,
Masszírozlak, átdolgozom izmaid,
Bilincsként kezem karodra fonódva lassan lefelé csúszik,
Beléd kapaszkodva erősen, szinte beléd marva,
Körmömmel, mely tépne, szaggatna
...
Ha hagynám...

Félrecsúszott

Óóóó!
Hova lett a szám! Az orrom alatt kellene lennie!

Kép-tükör

Bármilyen díszes vagy,
Vonalaid, színeid, mintáid csodálom,
Mégsem kedvellek.
Ahányszor rád nézek,
Nem azt látom, amit belül érzek.
Ez nem én vagyok!
Milyen játékot űzöl velem?
Hol van, mi belül vagyok?
Őt hova rejted?
Miért titkolod előlem?
Mikor mutatsz meg engem végre?

(a kép: Idő Mérték oldalról)

Melyiket választod?

A szerencsét?
A szerencse ajtaján beléphetsz, de csak percekig maradhatsz ott, aztán eltűnik! Mert amit kaptál a szerencse által, ahhoz nem szerencse kell, hogy megtartsd!

A pénzt?
A pénz pedig úgyis jön, ha szükséged van rá!

Így marad a szerelem.

Hullámverés

Forrong lelkem!
Dühöng szívem!
A part boszorkánya kijátszott!
Forr a víz,
Ezer tajtékot vet.
Elmosom partját e vén banyának!
Hontalan lesz,
Űzött pára!
Kacagok majd rajta,
Ahogy tengerem kedvére játszadozik vele!!!

(a kép: Black and White pictures oldal)

A Seprű

Nézzétek!
Már megint külön áll! Nem közösködik velünk!
Olyan nagyra tartja magát, pedig csak a főboszi seprűje!
Az még nem jelenti azt, hogy ő a legjobb! Valamivel levette a lábáról biztos, hogy rá essen a választása!
Az igaz, hogy ő a legmagasabb, és a legkarcsúbb, de repüléshez ez édes kevés!

(a kép: Black and White pictures oldal)

Ügyetlen

Jaj! Milyen butus vagy! Kiestél a vázából!
Segíteni szeretnénk, de nem tudunk... Elhervadsz idő előtt!

(a kép: Shabby in love - peonies)

A legszebb

Mosolyra húzódik szád
Megpillantattál.
Szépségem elbűvöl.
Meg kell érintened,
Szirmaim elvarázsolnak.
De amíg illatomat nem érzed, rózsa sem vagyok!
Pedig illatom a legédesebb...
Már szíved is örül
Engem választasz mind közül,
Hisz én vagyok a legszebb,
A legrózsább!

A sötétség veszte...

„A sötétség veszte a fény.”
Olvastam egy gépjárműre ragasztott matricán.

Szegény sötétség! A fény pedig olyan… „Befurakodik”, „betolakodik” mindenhova. Csak egy homokszemnyi rés legyen! Beáradva azon fényáradatot is képes csinálni!
Pedig a fény csak van. Csak terjed, halad, sugárzik. Nem tud más lenni! Nem tehet mást!
Eltakarhatod, kizárhatod teljesen. De véglegesen soha! Idővel itt is ott is rés nyílik ilyen vagy olyan módon… És akkor a sötétségnek vége!

Szív-zár

Mellém csukódtál.
Pontosan összeillünk,
Hisz idővel össze is csiszolódtunk.
A zár, a retesz együtt tart két félt.
Két oldal egy pár.
De ha válni szeretnél,
Csak a reteszt kell elhúznom,
Csak a kulcsot kell elfordítanom,
És mehetsz...

Nyílt arc

Úgy letépném!
Leszakítanám!
Még ha fáj is.
Ne lásd!
Ne tudd!
Mit érzek, mit álmodok!

Álarcomra írva minden!
A kívánságom,
A gondolatom,
A féltésem,
A kincsem,
A kedvességem,
A szeretetem...

(a kép: Ancient Celts oldal)

Hasító fény

Amikor a fény hasít,
Amikor vakít,
Amikor könnyet csal szemedbe,
S nyilallóan fáj látványa.

Amikor a színek eltűnnek,
Amikor elvesztik fényüket.
Csak fekete, szürke és vakító fehér marad.
Becsukott szemeddel is látod,
Végül csak fényfehér marad.

(a kép: Ancient Celts - Isle of Man)

Ők akik ...

"Meghalt egy férfi, aki 60 éven át tisztította a cipőket az utcán..." - szólt a hír.

Hányan kérhettek tőle tanácsot, mesélhették el neki azt, ami a lelküket nyomta?
Kitől kért kisebb nagyobb segítséget?

Mennyi titkot vihetett magával, mennyi élettapasztalatot, mennyi történetet, mennyi emberismeretet!
Az ő könyveit elolvastam volna!!!

Sokan vannak, akiket meghallgatnak, tanácsaikat kérik. Szeretnek vele beszélgetni.
Mert sokat tudnak. Nem lexikálist tudás az, hanem emberi!
Ők az ismeretlen "Guruk", ők az ismeretlen "Nobel-díjas" írók!

Szomorú tengerpart

Szürkeségünk még feltűnőbb üde zöld partja mellett
Hozzánk senki se jár, köveinket senki sem tapodja
Tornyunk sincsen, így lakója sem nálunk él
Házak sem épültek itt senki számára
Egyetlen szépségünk, látványunk az ő zöldellő partja...

(a kép: John Colbensen)

Elfeledve

Ki emlékszik már rá?
Zöldben fürödve,
Kék vízben állva,
Barna törzsek,
Madár dal,
Napfény,
Szélfuvallat,
Virágok,
Méhek,
Vízcsobbanás...

Mire emlékszel mostanra?
Elmosódott körvonalak,
Árnyékok,
Sejtések,
Halovány érzés...

(a kép: Király Attila Photography - Ködöd Dunapart)

Majd a rózsák

Most akkor szeret?
Talán idő kell neki?
Vagy nekem?

De rózsákat küldött, sokat...
Bár egyik sem vörös, vérvörös...
Nagyon szépek az igaz,
Az illatuk is csodás...

De csak egy kellett volna...
Egy vérvörös...
Csak úgy, magában...

Mire kér?
Mit szeretne?
Nyugalom!
A rózsái majd megsúgják...

(a kép: A N G E L oldal)

Formabontó

Így is látom, amit kell.
Kicsit elfáradtam. Most pihenek...
Jól esik a hátamnak egy kis napfény, szellő.
Amint eltelik megint 100 év, visszafordulok.
Ne siettess!!

(a kép: "Life and art" oldal)

Csak egy arc

Szépségem ne csábítson, hisz én sem vagyok tökéletes!
Vonalaim jelzik ezt...
Gondolataimat, álmaimat még annyira sem ismerheted.
Titkom sok lehet...
Az utcán smink nélkül fel sem ismernél,
Elmennél mellettem...

(a kép: Black and White pictures oldalról)

Csak még azt...

Jaj, de szép az a hóvirág!! Csodás!! Bár csak az enyém lenne!

(a kép: Shabby in love oldal - OMG..I love this)

Virágkorona

Te látod,
Csak Te fedezed fel,
Hogy koronát viselek.

Oly könnyű,
Csak egy szél,
És ellibben ernyőkként.

Most harmat cseppjeit viseli.
Ezüstös gyöngyök finom szálakon.
Napfénye csillogtatja...

Rózsaeső

- Hány lapáttal legyen, kedves Hölgyem?
- Hárommal kérek.
- Hova szeretné?
- Jó magasról hullajtsa rám! Gyógyító javaslat...

(a kép: Shabby in love oldal)

Csalódás?

Ha csalódást okoz valaki neked, az azt jelenti, hogy olyan tulajdonsággal ruháztad fel, amivel ő nem rendelkezik.
Azaz, vagy nem akartad tudomásul venni már az elején, hogy ő nem ilyen, mert amit te képzeltél az beleillett abba, amit szerettél volna látni.
Vagy nem adtál magadnak elég időt arra, hogy jobban megismerd, mielőtt komoly döntést hoztál volna kapcsolatotok felől.

(a kép: Seasons of Farwell - Jim Hunt)

Téli mesevilág

Fehér pamacs,
Puha ködös, fehéres derengés...
Ott távolabb a kanyarnál.
De a közélben látod, zúzmara van az ágakon,
Az gátolja fény útját, csak derengeti!
Apró pici fehér, csillogóan fagyott pára.
Még közelebb azt látod, hogy kristályok.
Jégkristályok éles éllel, tüskés csúcsokkal!
Teleszurkálva a legkisebb gallytól a fa törzséig az egész növény!
Hirtelen már nem is olyan szép, nem is olyan kedves...
Fájdalmas gyönyörűség!!!

(a kép: Király Attila Photography - Téli utakon)

Rózsák rózsája

Mindenem oda lett.
Minden ékszerem, ruhám, bútorom...
Emlékem, vágyam, álmom...
Csak Te maradtál meg!
Téged megvédtelek minden áron!
Oly kedves vagy nekem!
Lényed, színed felvidít!
Minden nehéz percen, napon, éven átsegít!

(a kép: disappears - hendra s. marcusi)

Masni

Romantika, nőiesség, finom puhaság...
Bár masnit köthetünk csomagra, hajba, kosárra, virágcsokorra, függönyre, szék háttámlájára, cipőfűzőre... Ezt már gyermekkorunkban megtanuljuk, hogyan formáljuk meg ujjunkkal a hurkot...

A masni összefog, összetart, de nem szorosan, hiszen nem csomó, hanem masni. Csak egy kis húzás és már oldva is...
A szalag már le is hullott! Amit tartott széthullik, szétomlik, kibomlik...

(a kép: Schiffer Miklós Stílus oldal)

Örömteli emlékek

Jó visszagondolni ezekre a pillanatokra!
Nagyon jó!!!
De persze örökké nem tarthattak.
És ez így is van rendben!
Csak az örömöt érezd, amit átéltél általa! Azt a kiváltságot, hogy életed része lehetett ennyi ajándék..

De ha azon siránkozol, miért lett vége, akkor már nem a szépre emlékezel, akkor már az örömteli emlékek, szomorú, fájdalmas emlékké válnak.
Olvasd el a "Fájdalmas emlékek" írásomat!

Újjászületve

Túl mélyen voltam,
Túl sokáig.
A fény hív, mehetek.

Más világ van már fent,
Hiszen én is más lettem.
Emlékeim mintha más valakié lennének.

Más üzenete lesz a rózsának, a télnek.
Más lesz a fontos, a lényeg.
A mosolyod is máshogy esik nékem.
Nem érzem, hogy otthon lennék veled...

Elmegyek, máshol folytatom életem.

(Black and White pictures oldal)

Szép Világom

Nagyvilágban saját kis világom.
Világomban kincseimet
Ápolom kedvemre, gyönyörűségemre.

Én színezem, én találom ki formájukat,
Mintázatukat én rajzolom meg.

Míg kertem napsütött és rendezett,
Virágaim illatoznak,
Füvem selymes zöld,
Fáim terebélyesek,
Madaraim dalolnak,
Addig vagyok gyönyörű...

(Momenti oldal)

Fájdalmas emlékek

Fájdalmat érzel, amikor eszedbe jut a múlt?
Egy esemény?
Miért fáj?
Mert úgy érzed igaztalanul történt veled?
Mert úgy érzed nem ezt érdemelted?
Miért hiszed, hogy büntetés volt?
És ha nem ellened történt mindaz, hanem érted?
Meg kellett, hogy védjen egy "rosszabbtól". Bármilyen hihetetlen is...
Esetleg tapasztalatot kellett gyűjtened, rádöbbenni dolgokra...
Hibát sem ejtettél, nem is döntöttél rosszul.
Azt érzed, újra és újra megtörténik veled? Azért, mert még nem esett le a tantusz...
Hasonló útszakaszokat mindenkinek végig kell járnia.
Aki előbb érti meg, miért, az más, újabb "feladatot" kap.
Nem minden "feladat" lelket szaggató, vannak örömteliek is. Abból is tapasztalunk...

(PEACEFUL - grENDel ART oldal)

Vasutas kislánya

- Na! Kérlek, Apu! Hadd vezessem egy kicsit a mozdonyodat!
- Még kicsi vagy hozzá! Még nőnöd kell!
- De én nagyon szeretnék masiniszta lenni!
- Na jó! Karácsonyra kapsz a Jézuskától egy kisvasutat...
- Rendben! De csak akkor, ha vezethetem egyszer a mozdonyodat!

(a kép: Black and White pictures oldal)

Én szívem Szerelme

Bízz magadban! Nagyszerű sárkány vagy! Te vagy a legjobb!
Fiatal vagy, erős és okos! Szíved is van!
Mióta szeretlek, Tiéd bűverőm is!
Várlak vissza!

(Tényleg csak mese?)

(a kép: Anne Stokes munkája)

Csak egy érzés

Ahogy az idő halad,
Az érzés egyre mélyül,
Kúszik le, egyre lejjebb a lelkedben.
Már kiszakíthatatlan,
Megingathatatlan.

Van úgy, hogy parázzsá szunnyad tüze,
Netán kihuny örökre,
Majd kivirágzik, s beborít mindent.

Ez az érzés mindenre képes,
Lehetetlen dolgokra késztet.
Megteszed, mert Ő a fontos,
És amit érzel iránta...
Elengedést,
Teljes szeretetet,
Minden elfogadását, megértését.
Segítést, védelmet, támogatást...
Örökre...

(a kép: Johanna Knauer oldal)

Gyöngybe burkolózva

Szavaid, mosolyod, érintésed,
Szemvillanásod, gondolataid,
Becézgetésed, kedvességed,
Ajándékaid, csókjaid
Mind felfűztem
A legerősebb fonalra,
Szívem húrjára.

Hordom nap mint nap,
Ölelése közelséged...
Meghitt minden pillanat.

(a kép: Black and White pictures oldal)

Aranyfa

Minden nap,
Nap nap után
Napfényt szívunk magunkba
Tavaszon, nyáron.

Leveleink zöldek,
Virágaink illatosak, végül
Termésünk beérik.

De ősszel, mikor fárad a Nap,
Zöld színeink, pirosba, narancsba váltanak.
Arany árnyékát vetjük a gyenge fénynek,
Még derűssé téve a borongóssá vált vidéket.

Gyönyörködj pompánkban,
Míg el nem ejtjük koronánk díszeit,
Míg a földet nem borítják színei!

(a kép: Ancient Celts oldal)

Mese

- Mit ír rólam?
- Hogy hét fejed van, tüzet okádsz, elraboltál egy hercegnőt és egy várban őrzöd...
- Nevetséges! Sose volt hét fejem, kettő se! Hercegnők sem érdekelnek! A tűz igaz. Szeretek lángot fújni!
- Az emberek ebben félnek Tőled, félelmetesnek tartanak...
- Elég! Kérlek, olvass nekem olyat, amiben nincs sárkány!
- A Hableány...

(a kép: Ancient Celts oldal)

Hasonlat

Ami a felszín alatt van az a nép múltja, a kincsei, az értékei.
Ennek a csúcsa, kivonata, eredménye e szép épület!

(a kép: Ancient Celts oldal)

Rómeó és Júlia

A Szerelemnek örökké kell élnie, ezért halt meg Rómeó és Júlia.
A történetben.
Mert ők ketten voltak a tökéletes, az ideális szerelmes pár.
Az őszinteségük, a bizalmuk, a féltésük, a legtisztább szerelem.
Így szeretnénk mi is szeretni, ilyen szerelmet szeretnénk mi is megélni.
De az életben szerelmeink meghalnak (bár nem múlnak el soha), és mi élünk tovább.

Városi fák

Nincs águnk,
Nincs levelünk,
Nincs virágunk,
Nincs vizünk,
Nincs fényünk...

Van kitartásunk,
Van méltóságunk,
Van múltunk,
Van erőnk,
Van jövőnk.

Az arcunk

Egy másodperc alatt az arcunk egy regényt mesél el.

(a kép: Black and White pictures oldal)

Igazságtalanság

Az emlékek felidézésévek semmi baj!
Az a baj, hogy az érzelmek is jönnek vele! Ezek főleg az igazságtalanság érzéséből fakadnak. Miért történt velem? Miért velem történt? Miért ilyen gonosz a sors hozzám? Miért rosszak hozzám az emberek? ...
Mindenáron meg szeretnénk érteni az okokat. Rágódunk is rajta rendesen. Idővel feltárul ez a titok is, annak is a megfelelő idejében...
De addig is, ha elfogadjuk, hogy senki nem hibás, ennek így kellett történnie, mindennek oka van, akkor nyugodtabban nézhetünk vissza!
Persze nem ilyen egyszerű. Nem egyik pillanatról a másikra nyugszunk meg, rendeződik le bennünk minden.
De a cél ez. Máskülönben lelkileg tönkremegyünk bele.

(a kép: Empires Art oldal)

Szenvedély

Mint az óceán
Hullámzása, kedves tánca,
Duruzsolása megunhatatlanul magával ragad.
Amikor kitör az orkán, félelmetes,
Mégsem tudod otthagyni,
Szíved hevesen dobog,
Megbabonáz rettenete, ereje...
Uralni sose merd!

Szenvedélyed
Csak akkor hullámzik,
Csak akkor borít el hulláma,
Mikor Te akarod,
Mikor megengeded.
Te adod az ütemét, az erejét,
Zenéjét, színét
Idejét...
Te magad vagy a szenvedély!

Kicsit közelebb

A cicák tesznek egy apró mozdulatot feléd, hogy hamarabb megkaphassák a simogatást tőled....
Milyen jó érzés, amikor a Párod kicsit közelebb jön hozzád, hogy előbb érezze kezed érintését!!

(A kép: Rodin Museum. - Open Artgroup oldal)

Változások

Minden változik, folyamatosan, pillanatról pillanatra.
Mi magunk is változunk ugyanúgy.
Nagyon aprók ezek a különbségek, de vannak.
Viszont minden egyensúlyra törekszik, ami persze sosem érhető el...
Mert amint elérné a tökéletes egyensúlyt, valami a sok millióból megint alakul, módosul...
Ezért folyamatos a változás!!!

A hirtelen, és nagy történések "káoszt" hagynak maguk után.
Pedig ez a káosz viszonylagos. És rögtön próbál visszaállni a "rend". De már ez a "rend" más milyen lesz, mint a káosz előtti. Természetesen még a rendeződés alatt is változik sok minden. És minél tovább tart a rendeződés, annál több a változás, és már a változás változását éljük meg....
De nem fárasztalak tovább kedves olvasó!