Ahogy az idő halad,
Az érzés egyre mélyül,
Kúszik le, egyre lejjebb a lelkedben.
Már kiszakíthatatlan,
Megingathatatlan.
Van úgy, hogy parázzsá szunnyad tüze,
Netán kihuny örökre,
Majd kivirágzik, s beborít mindent.
Ez az érzés mindenre képes,
Lehetetlen dolgokra késztet.
Megteszed, mert Ő a fontos,
És amit érzel iránta...
Elengedést,
Teljes szeretetet,
Minden elfogadását, megértését.
Segítést, védelmet, támogatást...
Örökre...
(a kép: Johanna Knauer oldal)
Az érzés egyre mélyül,
Kúszik le, egyre lejjebb a lelkedben.
Már kiszakíthatatlan,
Megingathatatlan.
Van úgy, hogy parázzsá szunnyad tüze,
Netán kihuny örökre,
Majd kivirágzik, s beborít mindent.
Ez az érzés mindenre képes,
Lehetetlen dolgokra késztet.
Megteszed, mert Ő a fontos,
És amit érzel iránta...
Elengedést,
Teljes szeretetet,
Minden elfogadását, megértését.
Segítést, védelmet, támogatást...
Örökre...
(a kép: Johanna Knauer oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése