Isteni védelem

Gyermeki Isten vigyáz ránk
Lelki tisztasága óv
Védi Világunkat
Galaxisunkat, bolygóinkat
A Földet
Minket

Féltve visz, emel
Finoman tart
Hisz törékenyek vagyunk.

Az Űrre Ő vigyáz
Nekünk "csak" a Természet marad.

(a kép: Anna Hurtig)

Fázom

Kölcsönkértem az Éj csillagos palástját
Fázom
Jeges szíved idáig ér

A hajnal sugaraival töltődöm,
Melegszem
Míg szárnyam nem lesz

Arcomat újra mosoly tölti el
Kitárom karom
A palást visszasuhan az Éjhez

Hidegséged még érzem
Nem adom fel,
Bíznod kell bennem!

(a kép: Dr Nagy Edit - Levetkőzve)

Modern mese

Ha nem megy, jön a papa, a mama, a kisöcs, a kutya, a macska, de még az egérke is!

Egy-egy világ

Most tanuljuk
Most készülünk
Még elszállhat
Még leeshet

Most még könnyű
Most még elnézik
De már van tapasztalat
Már van formája

Majd rögzül
Néhány végleg
Alig értik
Páran megélik

Végül eloszlik a semmiségben
Csak rezgése olvad bele a mindenségbe

(a kép: Mariano Peccinetti)

Sok hiábavalóság

Annyi mindent megteszel, hogy a felszínen maradj a nagy viharban. S majd egyszer csak elcsendesedik minden, mintha mi sem történt volna. Mindaz hirtelen olyan értelmetlennek és meg nem történtnek tűnik, amit tettél még nem is olyan régen. Ráadásul alig jutottál előbbre, mert a vihar felnagyított mindent, most pedig a szélcsendben olyan könnyűnek tűnik az, ami nem rég még elérhetetlen, megvalósíthatatlannak látszott.
Ilyenkor gondolsz arra, volt-e értelme abban a viharban bármit is tenni?

A cél

Sokszor olvassuk:
"Nem a cél a fontos, hanem az út, amit addig megteszel."

Ez csak részben igaz, mert....

"Az életnek két célja lehet: először elérni, amit akarunk, s ezután örülni neki.
Csak a legbölcsebbek teljesítik a másodikat."
(Logan Pearsall Smith)

Tehát, tanuljuk meg már élvezni azt, amit elértünk! Ne rohanjunk egyből a következő cél startvonalához!
És az sem árt, míg elérjük a célt, elképzeljük, milyen lesz aztán!
Mert ha nem tudjuk elképzelni, akkor élvezni sem fogjuk, még örülni sem tudunk majd neki csak egy pillanatig. Ha pedig embereket is érint a "terv", akkor csak fájdalmakat okozunk nekik, lelki fájdalmakat!


Már gyerekkoromban is zavart, hogy a mesének ott van vége, hogy Csipkerózsika/Hófehérke/Hamupipőke/... házasságot köt a délceg királyfi valamelyikével, és utána boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Na de, hogyan élnek eztán???? Mert ez a lényeg, hogyan élnek boldogan!
Milyen, amikor már nincs küzdés, várakozás, sóvárgás, álmodozás? Amikor jönnek a "királyi" hétköznapok?

(a kép: Sleeping Beauty( Briar Rose) - Kinuko Y. Craft alkotása)

Néha rám találsz

Néha kell, hogy
Rám találj
Hogy meglepj
Igazold
Szembesíts
Ki vagyok
Miért vagyok

Jössz, mint
Egy látomás
Egy óhaj
Egy fuvallat

Majd elsuhansz
Csak én láttalak
Nekem voltál
Értem jöttél
Rám találtál, hogy
Magamra találjak
Ismét
Repít a lelkem
Végtelen nyugalom árad szét
Gyönyörű a csönd
Szépséges minden fűszál

Néha kell, hogy
Rám találj
Mert még van cél
Van feladat,
Még nem adtam fel
Még számolsz velem

(a kép: 3dfirstaid visual architecture oldalról)

Mese a kilenc gyűrűről

Egyszer a Nap 9 jegygyűrűt adott szerelmének. Mindegyiknek nevet adott.
Vénusz, Mars, Föld, Merkúr, Uránusz, Neptunusz, Jupiter, Szaturnusz, Plútó...
Kilencszer kérte meg kedvese kezét.
De mivel az túl büszke teremtés volt, mindegyik kérését visszautasította.
A Nap nem tehetett mást, elhajította az összeset...
Így alakult ki a bolygók rendszere a Nap körül.

Egyre csak

Egyre hívlak
Egyre mélyre
Engedd magad!
Ne kapaszkodj a perembe!
Nem vész el semmid!

Csak...
Meglátod a reggelt
A fény minden színét
A levél egész erezetét

Csak...
Megérzed a csöndet
Az érintést
A szavakat

Csak...
Meghallod a mosolyt
A pillanatot
A valót

Hinni fogsz megint a szépnek.

(a kép: Suzan Seddon Boulet)

Csak Őt

Csak szépbe
Öltöztetem,
Ölelésbe
Csókba

Díszítem
Mosollyal
Drága szóval

Hallgatom,
Óvom
Figyelemmel

Vele álmodom
Reggel,
Este.

(a kép: Valerie Maugeri)

Csak úgy néha

Néha csak úgy
Megsimogatnám az arcod
A szemöldök vonalát
A szemed ráncát
Az orrod nyergét
A szád sarkát...
És közben hallgatnám
Gondolataid...
Elmerülnék szavaidban
Hangod színében
Szemed fényében
Szád mozgásában...

Csak úgy néha.

(a kép: Zsila.hu)

Hol legyen?

Szeretném a közelemben tudni
De nincs helye a táskámban,
Zsebemben
Nem lehet a polcon,
Virág mellett
Nem tehetem a könyvbe,
Fiókba
Sálak közé...

Visszateszem,
Mégis legjobb helye van
Szívemben.

Tervek

Évekre előre készül.
20-30 éves tervek.
Rendszerint két személyre szólnak...
Mivel sokszor az alapok nem valósak, nem megfelelőek. Így maga a terv lesz az alap (is).
Pont ezért a repedések elég korán mutatkoznak. Események történnek... Bekopognak az ajtón, benéznek az ablakon...
Nem kapnak figyelmet, hiszen nem veszélyesek. Áthidalhatóak, eltitkolhatóak, kivédhetőek. És a terv a fontos! Csak az, mert olyan jól kitalált, olyan rendezett, olyan elfogadott!
Tehát figyelmen kívül hagyjuk a jeleket addig, míg egyszer csak berobban a falon keresztül. Teljesen váratlanul! És olyan hihetetlenül! (Mert ilyen nem lehet!)
Majd összedől a ház, a terv! Persze lehet gyorsan dúcolni, ne omoljon össze (azonnal)! Hiszen a tervnek működnie kell, létkérdés!
De minden nap látni az alátámasztásokat. Ráébredni, hogy mégsem a mi életünkhöz, egyéniségünkhöz való, bárhogy szerettük volna. Mivel az alapja sem a "miénk".
Lehet újra tervezni, már a valós alapokra. Lehet... Mindent lehet!
De még mindig szükséges a "régi" terv? Még mindig olyan fontos, annyira hiszünk benne mindazok után?

Lehet, nem lesz egyszerű az új terv szerint élni. De legalább igaz lesz, és a mi életünkhöz való!

Szeretünk - Élünk

Szeretünk
De hogyan?

Élünk
De miként?

Cseppfolyós a Világ,
Illúziók tengerében hajózunk.
Biztos pont csónakunk,
Pedig egy sziget,
Földrész kellene!

Ha elvesztünk,
Honnan tudnánk?
Ki mondja meg?
Kinek hinnénk el?

Szeretünk
De csak nyomokban...

Élünk
De csak létezünk...

(a kép: András Fügedi)

Láttam

Nyitva a kert
Hívtál
Nézzem meg a rózsákat...
Csodásak, illatuk árad
Sietve tovább léptem...

A tó is rejtelmes
De én csak tükrét érintettem meg...

A szírt fokáról lenyűgöző a kilátás
Épp, hogy körbepillantottam...

Nem merültem bele
Az illatba
A tóba
A látványba
Nem mertem...

Még nem.

(a kép: Godrevy Point, England)

Legyen

Engedd,
Hadd szeresselek!

Engedd el
Az Időt
A gondokat
A kétségeid
A félelmeid
Csak mi ketten legyünk!

Engedd
Egy órára, egy napra,...

Engedd meg
Magadnak, hogy szeress,
Szeresselek!