Csak úgy néha

Néha csak úgy
Megsimogatnám az arcod
A szemöldök vonalát
A szemed ráncát
Az orrod nyergét
A szád sarkát...
És közben hallgatnám
Gondolataid...
Elmerülnék szavaidban
Hangod színében
Szemed fényében
Szád mozgásában...

Csak úgy néha.

(a kép: Zsila.hu)