Annyi mindent megteszel, hogy a felszínen maradj a nagy viharban. S majd egyszer csak elcsendesedik minden, mintha mi sem történt volna. Mindaz hirtelen olyan értelmetlennek és meg nem történtnek tűnik, amit tettél még nem is olyan régen. Ráadásul alig jutottál előbbre, mert a vihar felnagyított mindent, most pedig a szélcsendben olyan könnyűnek tűnik az, ami nem rég még elérhetetlen, megvalósíthatatlannak látszott.
Ilyenkor gondolsz arra, volt-e értelme abban a viharban bármit is tenni?
Ilyenkor gondolsz arra, volt-e értelme abban a viharban bármit is tenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése