IGAZGYÖNGY

- A történet -

Mikor még csak a Mese élt a Földön,
Sárkányok
Tündérek
Manók...

Akkor is volt
Szerelem
Szenvedés
Szenvedély
Szeretés.

Akkor is volt mosoly,
Naphoz hasonló.
Volt bánat,
Felhőt idéző.

Könny is volt,
Mint harmat,
Cseppjei hulltak
Esőként
Tengerbe, földre...

De aztán a Meseíró gondolt egyet,
Embereket teremt a Földre...

Az emberek sokasodtak,
Egyre kevesebbet hittek,
Egyre messzebb kerültek
A meséktől,
Lényeiktől.
Könyvbe szorultak,
Írás lett jelenük.

Eltűnt a balzsamos homály,
Rikítóbbak lettek a színek,
Élesebbek a hangok,
Harsányabbak a nevetések,
Sérülékenyebbek a lelkek...

S közben lassan a könnyek
Gyöngyökké váltak,
Igazgyöngyökké.

Hiába keresnéd, nem leled!
Hiába kutatod, nem kerül utadba!
A Véletlen ajándékozhat meg vele
Elképzelhetetlen helyeken.
Ha hiszel a mesékben
Még
Meglep csodájával,
Létével.

Piros szív

Szabályos a rajz megint.
Tiszta vonalak, vérvörös szín,
Ahogy kell.
Ahogy a nagykönyvben szerepel.

Csodásan körbe is tudod írni
Mi is az
Mit érzel
Mennyire fontos...

Szépen is indul
Tele izgalommal
Tele mosollyal, örömmel
Nem is létezik más!
Nem is volt soha más!

Aztán
Formátlan lesz és görcsös
Kétségbeesett és gyűlöletes

Már nem is tudod,
Miért is ragaszkodsz hozzá 10 körömmel
Miért érzed igazságtalannak
Miért nem vallod be
Miért nem lazítasz, engeded...

De
Engedned kell,
Magad légy!
Maga útját járja
Ő és a Szerelem.

Ajándékaim

Kapott ajándékaimat, kincseimet szétszórom,
Mint csillagokat az égen.

(a kép: Mike Baum oldaláról)

A semmiért egészen

Azért mert szeretsz,
Szerelemmel szeretsz,
Nem tartozom neked semmivel.

Se szeretettel,
Se szerelemmel,
Se hűséggel.

A virágot,
A kedvességet,
A figyelmet
Köszönöm!

Ha szeretlek,
Viszont szeretlek,
Te sem tartozol nekem semmivel.

Én tartozom neked.
Mert
A Szeretet,
A szerelem
Maga az elfogadás,
Az odaadás,
A hűség.

Díszletezők

Te fesd az eget! Én rakom a csillagokat....

A felvásárló

Üzletet nyitottam
Egy csöndes utcában
A 3. emeleten.

Nem szóltam
Mégis tudják
Gyöngyöt veszek
Igazgyöngyöt...

Emberek szívében őrzött
Lelkükben rejtett
Kincseket

Nők
Lefátyolozva...
Férfiak
Szemükbe kalapot húzva
Jönnek
Mesélnek...

A szoba barátságos
A tea jó
A zene andalító...
Hallgatok
Hallgatom

Hallgatom...
Órák telnek
Egyre nyílnak a szívek...

Szépséges,
Fájóan édes történetek.
Megelevenedik a múlt...
Mosolyok, könnyek
Tündökölnek

Igazgyöngyöket veszek.
Itt a helye
A még ki nem mondott szavaknak,
A rég meg nem élt érzéseknek.

Előny

Csak annyi az előnyöm,
Szeretlek.
Nem mérhető hátrány,
De behozható.
Nincs idő,
Hely,
Korlát.
Elég egy beszélgetés
Egy emlék
Egy pillanat
Egy csönd...
Előny a Minden.
A hátrány semmi.

Első tanács

Hidd, hogy vagy olyan, mint bárki más!
Higgy magadban,
Képességeidben, belső szépségedben!
Hidd, hogy változik a világ, s
Nem csak mert másképp nézel rá, hanem
Mert változtatsz rajta önmagadba való Hiteddel!

A hűség

A hűség olyan természetes, mint a levegővétel, ha szeretsz, szerelemmel szeretsz valakit.
(De csak akkor, ha szeretsz, és nem valami egészen más, amit szeretetnek gondolsz/hiszel/állítasz be.)

Kapaszkodunk az őszbe

Kapaszkodunk az őszbe,
Mert a tavasz csak elsuhant
A nyár elbágyasztott.
Az ősz derekán jövünk rá,
Alig volt nyarunk!

Kapaszkodunk az őszbe,
Mindegyik meleg órába
A legkisebb napsütésbe
Még egy kis strandot!
Még egy kis napozást!

Kapaszkodunk az őszbe,
Félünk, nincs elég tartalékunk
Amivel kihúznánk tavaszig.

Kevés az összes napsugár,
A legmelegebb nap!

Szívünk üres,
Nem melegíti fel senki sem...

Levetközve

Ölelés után megint
Édes fáradságunk
Könnyűvé tesz

Az Idő utoléri magát
Szóhoz jut a világ hangja
Nyári délután...
Nyitott ablak függönyét legyezi a szél
Napsugarak kószálnak a falon,
Ágyunkon,
Rajtunk

Rám mosolyogsz
Lelked mélyén jártam
Ott vagyok,
Maradok
Veled
Maradok

(a kép: Dr Nagy Edit - Levetkőzve)

Mint a fény

A lelkek már csak olyanok, - mivel Istentől származnak, - mint a fény, szabadok! (Egy intelligens fény a lelkünk.)
Bárhogy is próbálják bezárni sokan, - tudatosan, vagy tudat alatt, - végérvényesen sosem sikerülhet. Megtalálják a legapróbb rést és szárnyalnak. ("Legrosszabb" esetben csak a test halála előtt van lehetőségük a "szabadságra"...)
És amikor szárnyalhatnak, megérintik egymást, de van, hogy összekapcsolódnak rövidebb, hosszabb időre. Történhet ez bármilyen kapcsolatnál.
Bizonyos esetekben ilyenkor jön a pánik a többi "dolog" részéről (, amik uralni, bezárni akarják a lelket). - Most mi fog történni, ezt nem szabad, más a fontosabb, mit szólnak hozzá, mi lesz ebből?!?!?!
Természetesen a szeretet is megjelenik a kapcsolódások alkalmával, az érintésekkor is, csak az annyira apró mozzanat, hogy észre sem vesszük.
Szárnyaló lélekkel nézve a világot, csak lehetőségeket látunk a szépre és a jóra.
Az állatokkal azért könnyebb "együtt lenni", mert az ő lelküket csak a félelem, a rossz tapasztalat tarthatja vissza a szárnyalástól. Mivel nincs bennük semmi (rossz) szándék, ezért sokkal hamarabb engednek lelküknek.
Isten, a Felsőbbrendű lény "valósággá" változtatta tervét, elképzelését. Fényből az anyagi világot, A lelkekkel az életet.

Meglepetések

Hogy mit szeretnél, az egy dolog.
De, hogy mit kapsz (majd), az sokkalta izgalmasabb és megdöbbentőbb (lehet)!

(Iziantusz virág)

Lehetséges

Minden lehetséges!
Csak kitartás és hozzáállás kérdése!
Egyedül játékidőnk szabhat határt...

Visszaloptalak

Elfáradtál
Bele is fáradtál
Kicsit
Sok volt
Éreztem, amint üdvözöltél

Csöndes vagy
Végre itthon
Leülsz
Az étel kész
Tálalok
Eszünk

Nem tudom
Mire gondolsz
Mi foglal le
Én csak halkan mesélem
Mi minden történt ma
Azt a sok csodát,
Szépséget
Vidámságot
Amiben részem volt

Hallgatsz
Néha elmosolyodsz
Még nevetsz is
Egyszer csak átölelsz
Szemed is ragyog...

Megint visszaloptalak a hétköznapoktól.

(a kép: Chaterine Yastrebova)

Általad

Minden, amit adtál nekem
Általad nyer értelmet, értéket.

(a kép: My Page My Way )

Szeretlek

Elhúzom arcod függönyét...
Máshol jársz
Gondolatban
Valami nyugtalanít

Mozdulatomra
Szemed rebben
Rám mosolyogsz
De ez nem az igazi...
Már ismerlek.

Csendes kérdésemre válaszod:
Minden rendben!
Megint mosoly...

Kedves lényed görcsben
Még nem tartasz ott, elmondd
Még nem tudod, hogy mondd
Hogyan is segíthetnék...

Átkarollak,
Szívverésed lassuljon,
Bízz bennem,
Érezd,
Szeretlek.

(a kép: Karol Bak art)

Frissíts!

Kiírja a program, frissítsem...
Hm...
Egy ölelés, egy jó szó, egy mosoly, kis türelem, csöpp odafigyelés a mi "programunkat" is képes frissíteni.

Gondolatba

Szerettem volna a karomba venni,
Felemelni,
Vinni, vinni egy gondolatba.

A rég megálmodott
A még sosem átélt
Gondolatba

A titkos
Egyedi
A védett
Egyetlen világba...

Maradjon velem
Élje át
Élje meg
A teljességet
E gondolat teljességét!

Ölelés

Szavak sodra, rezgések
Hajlítják tereinket egybe

Kemény derengésed
Lényemben olvad fel
Újra és újra
Átjárom érzékeidet

Árnyékodba vonsz
Magadba szívod fényemet

A Nap szétválaszt
Az Éj összeköt

Árnyékod velem van
Fényemet magaddal viszed

(a kép: Kagyerják Attila Tamás alkotása)

Illúziók

Felébredsz,
Ott fekszel mellette,
Dolgozni mész.
Hétvégén vendégség,
Van mit enni.
Szép az új autó, keveset fogyaszt,
A kert elég nagy, virágzik...
Valóságos mindennapok
Megfogható valóság.

Az álmod,
A vele töltött 3 nap,
A szerelem,
Az összetartozás érzése...
Mindez illúzió...

Mi van ha fordítva van?
Ez a valóság,
És a megszokott hétköznapok az illúzió.

(a kép: Karok Bak alkotása)

Csak így

Mit érzek,
Elmondhatatlan
Nem vagyok se Shakespeare fordítója
Se Reményik Sándor...
Oly kifejezések nincsenek birtokomban

Csak pár szó
Nagyon kevés
Másom sincs
Nem lehet
Nincs mód, lehetőség,
Átéljük együtt
A mindent.
Így marad a
Csak pár szó

Amit néha jól összerakok
S talán kitalálod,
Megérzed
Mit érzek

(a kép: Robin Design)

Egyszerű

Mágnesként kerültünk össze.
Én ismerlek,
Te nem értesz,
Mégis szeretsz,
Szeretlek.

A jelen

Eltévedtem...
Ebbe a korba sétáltam véletlenül,
Másik sarkon fordultam be...

Egy kávézó teraszáról,
- Ez még van, kávézó -
Figyelem az életet
E kor életét.
Hallgatom neszeit...

Én még értem, mi a divat.
Miért kell vacsorához,
Színházhoz átöltözni.

Az én időmben még számít a sikk.
Fontos a stílus.

Többet táncolunk,
Majd mindenki tud zongorázni.

Elengedhetetlen az udvariasság,
A figyelem!

Igyekszem megfejteni e jelent.
Leendő jövőm jelenét...

Megérteni, mi a fontos még,
Miért dobog itt a szív...

Visszatalálnom nem lesz könnyű,
Lehet, maradnom kell.

Még mindig újra

Még látlak
Még beszélgetünk
Tudom mi van veled
Mi történik életedben

Még érzem
Még emlékszem
Még érzed
Még emlékszel
Még fontos...

Újra kezded,
Írsz
Újra kérdezel
Már minden nap eszedbe jut
Örökre veled van,
Összeköt...

Sok elfoglaltság
De kell a szó
Kell a vers
Kell, aki él
Még
Szívvel, lélekkel...

Még megtalálsz
Még változatlan
Még mélyül
Múlhatatlanul....

(a kép: Caorle, Italy)

Közöny

Mikor bántalak, sértelek,
Épp akkor nem számítasz!
Nem számítok még magamnak sem!
Nem fontos semmi sem,
Csak a félelmem!

A félelmem, hogy
Veszítek,
Sérülök,
Nem élem túl
A valamit
A mindent!

Más nem így látja,
Ahogy te sem.
Csak az én világomban léteznek
E félelmek.
E kényszerű védekezések.

Aztán meg azt bánom, hogy
Bántottalak.
Ezért érzem rosszul magam...
Szinte megszakíthatatlan az ördögi kör...

Megállíthatom
Mikor én is állok biztosan magamban.
Mikor már nem kell védelem.
Nem sérülhetek!
Hisz nem veszíthetek!

(a kép: Andrew Atroshenko festménye)

A Látogató

Lejött hozzám a csillagom.
Meglátogatott...
Régen nem hallott rólam,
Régen nem néztem az égre
Őt keresve.

Hunyorogva nézett,
Kutatott,
Mi változott bennem.

Meglepett jövetele,
Nagyon meglepett...
Aztán mikor rá mosolyogtam,
Felvillant fénye, majd
Tova libbent,
Visszasuhant helyére.

Most már tudja,
Tudom,
Van egy csillagom...

(a kép: Jaydee Hiroyito)

A csillagok

Felejteni?
Lehetetlen!

Csak a legszebbre emlékezni?
Vagy mindenre, vagy semmire!

Az ajándékokat visszakérheted, de
A pillanatokat nem adhatom.
Az már mind a részem
Ott ragyognak fenn az égen
Nappal és éjjel.

Lepke

Ember!
Te építetted,
Mégis elfeledted
Templomod,
Templomom.

Gondos tervezés,
Számtalan óra,
Sok-sok ember,
Kőfaragó, lakatos,
Üvegműves, asztalos...
Munkája omlik semmibe.

Már az eszme sem fontos,
Ami nemrég létszükséglet volt,
És törvény.

Az elhagyott templomod lelke én vagyok.
Rozsdás vasából, kitört ablakaiból
Öltöttem alakot,
Hogy megkeresselek,
Hívjalak,
Jelezzem,
Még vagyok!

(a kép: Just a smidge of this and that oldalról)

Hamlet a dán királyfi

Még híres színészek, akik valamikor is Hamletként voltak színpadon vagy filmben, sem értik, mit miért tesz illetve nem tesz a királyfi.

Bolond nem lehet, meg sem bolondult, az már a tragédia elején nyilvánvalóvá válik, hiszen a toronyőrök is látják atyjának, a halott királynak szellemét. Ők üzennek, biztos a fiával akar beszélni az árnyalak.
Gyáva sem volt. Nem véletlen az, hogy nem rögtön állt bosszút apja haláláért.
Ophéliát is azért "küldi el", mert az az út amire lépnie kell ismeretlen kimenetelű lesz. Nem szeretne senkit sem magával rántania. Se azt, hogy miatta bántsanak valakit. Ophélia persze nem érti, hiszen nem tud arról, hogy olyat tett volna, amiért szakít vele Hamlet. Összeomlott a világa. (Ő sem úszhatta meg a tragédiát!)
Nem akarta gyilkos királyként kezdeni uralkodását. Ezért előbb apja gyilkosát akarta olyan helyzetbe hozni, ami által megtörik és bevallja tettét. Ezért beszélte meg a vándorszínészekkel, hogyan módosítsák az általuk előadott darab egyes jeleneteit.
Amikor visszaérkezik arról a hajóútról, amin meg kellett volna halnia a király orgyilkosa által, mondja el a híres monológot: Lenni vagy nem lenni... Ekkor már egy ideje tudja, nincs más mód, mint a gyilkolás.
Hamlet sorsa már akkor megpecsételődött, amikor tudomást szerzett apja szelleméről (már mint Shakespeare drámája szerint.)
Hiszen amint tudomást szerzett a gyilkosságról, cselekednie kellett, valamint az apja kívánsága is ez volt. Egy szülő utolsó kívánságát pedig az ember nem veheti félvárról. Meg is ígérte az apjának.
A tépelődése, a látszólagos határozatlansága mind arról beszél, se gyilkos nem akart lenni, sem az anyját "kellemetlen" helyzetbe hozni, hiszen az anyja szereti halott férje testvérét, az apja gyilkosát.

(a képen: Laurence Olivier

Amikor te vagy

Amikor hullám vagy
Változatos állandóságod
Megnyugtató szavad,
Morajlásod elaltat

Amikor nyári szél vagy
Játszol velem
Megkacagtatsz
Incselkedel

Amikor fagyos szél vagy
Bánatod elszomorít
De kitartok
Mindig jön tavasz

Amikor árnyék vagy
Csönd a lényed
A figyelem
A teljes jelenlét

Amikor te vagy az idő
Rád bízom magam
Teljesen.

A Kedvesnek

Mutasd meg, milyen,
Mikor szerelem
A Szerelem

Hogyan
Ne bántson
Ne fájjon
Ne hiányozzon

Hadd legyen szabad
Szárnyaló...
Nem vág eléd rácsot

Mond el, milyen
Ha türelmes
Ha elégedett

Milyen, ha már nincs,
Meghalt
Elfeledett

Mutasd meg, milyen
Újra hinni
Megint örülni,
Ragyogni...

Mutasd meg nekem
Napról-napra,
Örökre!

(a kép: Kinuko Y. Craft)

Döntésed

Az ablaküvegen
Kívül vízcseppek
Belül párás,
Kéznyomom köztük...

Valamikor besötétedett...
A szavak elhangzottak rég,
Csönd van.
Mennem kell. - gondoltam.

Mennem kell. - szóltam.
Soká maradtam.
Rád nézek,
Világ választ el kettőnket...

Haza fele,
A villamoson ülve
Jut csak eszembe válaszom:
- Engem nem kérdeztél...
- Az az én felelősségem is...
- Nem veszíthetsz el senkit és semmit...
Meg is hallottad volna, de
Döntésed már végleges.

Pár kérdés nyitva még, érzem,
Tudom,
Holnaptól nem keresel...

Lenyomatom ott marad örökre...
Az ablakon.

https://www.youtube.com/watch?v=F4VnLrc7A6g

Csak egyszer

Mindig csak egyszer

Egyszer szeretsz
Egyszer ölelsz
Egyszer van vége
Egyszer felejtesz
Egyszer tartozol hozzá és ő hozzád....

De, hogy meddig tart az "egyszer"?....



(a kép: Fashion Photography...Natalia Vodianova by Annie Leibovitz for Vogue US.)

Búcsú

Eltelt egy nap, kettő...
Minden, mint máskor, csak
Jelenléted helyett üres csönd...

Nem számolunk Veled,
Jössz, üdvözölsz, szólsz.
Megérintesz, simogassunk...
Egyéniséged csak emlékeinkben.

Már értelmetlen,
Mi lett volna, ha...?

Az élőknek
Mindenkor túl korán van.

(a képen Szaffi hercegnő - fekete - Ancsa és Gömbi között alszik)

Minden nézőpont kérdése!

Egy hajszál is tűnhet a legerősebb kötélnek, láncnak....

Ez mindenem

Foszlott zsákomból kihullottak varázsmagjaim
Eladogattam csillagaim
Hajamból kibomlott a fényszalag
Csipkebokor selyem ruhám szaggatja
Már csak egy szellő kell, és itt állok nincstelen

Nincs,
Mit birtokolnék.
Nincs,
Mit adhatnék.
Nincs semmim,
Csak én vagyok.

Ami vagyok,
Amit tudok,
Értékelnéd-e?
Értenéd-e?
Elfogadnád-e?

Neked
Szavad sincs...

(a kép: Brave Bird Paperwork & Jewelry)

A Nő és a könyv

Vajon a könyv csak álca, vagy Te lettél nagyon érdekes számára....

Évfordulók

Én össze-vissza szeretek virágot,
Csókot, ölelést kapni
Évforduló nélkül

Semmi szokás,
Elvárás szerint.

Csak ahogy a pillanat hozza,
Az emlékezés betoppanó pillanata.

Az örömé,
A váratlanul felragyogó örömé.

Csak mert vagyok...

(a festmény: Vladimir Volegov - Peonies and apricots)

Ajtók

Mennyi mindent árul el az ajtó, a fal, a kert, a járda arról a személyről, azokról, akik ezen ajtók mögött élnek, éltek!
Ki hogyan gondolja el, milyen legyen a homlokzat, a fal színe, az ajtó színe, ha már befesti.
A baloldali főleg állagmegóvást végez. Egy kis gaz sem bántja...
A jobboldali már befedte a tégla burkolatot, fehérre festette. Az ajtólapot is újra cserélte, de azért a mintázatát valamennyire meghagyta. És persze a gaz elképzelhetetlen a kertjében...

(a kép: László Rádl‎ - Ajtók)

Emléke a múlhatatlannak

Örömmel gondolsz-e arra,
Ami megtörtént?
A megfoghatatlan pillanatokra
A felfoghatatlanra?

Szívesen emlékszel-e rá?
Vagy a sok kellemetlenség
Elhomályosította,
Keserűvé tette?

Jársz-e még ott?
Időzik-e lelked abban az órában,
Azon a helyen,
Abban a csöndes szeretésben?

Látod-e arcom
Ahogy még senki
Látod-e lelkem
Ami a Tiédbe fonódott?

Vagy hessegeted
Mert varjuk marták szét,
Marnák szét
Az emlékét is?

Mersz-e álmodni,
Álmodozni róla?

Vagy már azt is tiltják az Istenek?

Emlékezetem szabad.
Repül hozzád
Megtalál
Beléd nyilall
A felismerés...

Létezett!

(a kép: Christopher J. Photography)

Közvetlenség

Ha tavad van, legyen hidad is!

(a kép: Oğuz Arslan)

A részünk

Úgy beszélünk az "életről" a Világról", a "sorsról", mintha valami megfoghatatlan dolog lenne. Tőlünk teljesen független, általunk nem befolyásolható fogalmak.

Az élet a mi életünk, ahogy a sors is a miénk.
A Világ része vagyunk, azt mi is alakítjuk létezésünkkel, gondolatainkkal (itt most nem a Világról alkotott elképzelésekről beszélek), cselekedeteinkkel.

Az életünk, a sorsunk, a világunk minősége, nehézsége attól függ főleg, mennyire bízunk magunkban, mennyire vagyunk nyitottak, mennyire optimista az alaptermészetünk.

Szökik a fény

Szökik a fény belőled,
Elégedett, boldog vagy.

Csak úgy árad, ha
Mosolyogsz, nevetsz.

Apró csoda

A megfoghatót a megfoghatatlan teszi varázslatossá!

Legyen az egy fotó, egy ruha, egy ékszer,
egy könyv, egy zenemű, egy épület, egy aranyérem,
egy hópihe, egy virág
egy csók, egy érintés...

(a festmény Kagyerják Attila Tamás alkotása - Apró csoda)

Előírt

Tervezett valóság
Tökéletes élet
Túl tiszta
Túl kék, piros, sárga,...
Túl szabályos
Túl kerek
Túl szép
Nem lehet más, csak tökéletes!
Hibának, tévedésnek nincs helye!
Pedig az a legszebb benne!
A tévedés!

Ijesztő
Félelmetes
Rideg
Embertelen!

Rontsuk el!
Élnünk kell!

(a kép: JWF - Dimitri)

Akkor szép

Akkor szép az erdő
Amikor benne sétálok lenyűgözve

Akkor szép a tó
Ha rejtelmét kutatom

Akkor szép a Nap
Mikor fényét hagyom szikrázni

Akkor szép a virág
Ha illatával, formájával elvarázsol

Akkor szép
Minden szép
Figyelek rá
Ő a fontos
Lénye, egyénisége

Akkor vagy szép,
Mikor az lehetsz, aki vagy.
Ne légy más!

Így vagy szép!
Így vagy más!

(a kép: Peter Tálos - A fekete gólya)

Isteni védelem

Gyermeki Isten vigyáz ránk
Lelki tisztasága óv
Védi Világunkat
Galaxisunkat, bolygóinkat
A Földet
Minket

Féltve visz, emel
Finoman tart
Hisz törékenyek vagyunk.

Az Űrre Ő vigyáz
Nekünk "csak" a Természet marad.

(a kép: Anna Hurtig)

Fázom

Kölcsönkértem az Éj csillagos palástját
Fázom
Jeges szíved idáig ér

A hajnal sugaraival töltődöm,
Melegszem
Míg szárnyam nem lesz

Arcomat újra mosoly tölti el
Kitárom karom
A palást visszasuhan az Éjhez

Hidegséged még érzem
Nem adom fel,
Bíznod kell bennem!

(a kép: Dr Nagy Edit - Levetkőzve)

Modern mese

Ha nem megy, jön a papa, a mama, a kisöcs, a kutya, a macska, de még az egérke is!