Amikor valakinek azt javaslom, ne aggódjon, bántva érzi magát, mintha arra kérném, ne szeressen…
De mi is az az aggódás?
Felfokozott idegállapot és nagy koncentráció egyben.
Miért is aggódunk?
Aggódunk másokért, néha magunkért.
Féltjük szeretteinket! Nem szeretnénk, ha fájdalmat szenvedne mind lelkileg, mind fizikailag!
A koncentráció legtöbbször negatív tartalmú:
„Csak ne legyen semmi baja!”
„Ne betegedjen meg!”
„Ne késsen el!”
Még a pozitív óhajunkban sincs teljes hit:
„Bár csak sikerüljön a felvételije!”
Mint hagyomány visszük tovább. Anyánktól, nagyanyáinktól hallottuk ugyanezeket a szavakat, mi pedig most mondjuk szeretteinknek/szeretteinkkel kapcsolatban.
Abban a hitben másoljuk, hogy ez működik, hiszen „sosem” történik baj!
Valamint félünk mi is! Hogyan éljük túl fizikailag, szellemileg, érzelmileg, ha vele valami rossz történik? Azt sem tudjuk, mit csinálnánk akkor? Sehogyan nem vagyunk felkészülve rá! Bele se merünk gondolni, mi lesz akkor!!
Szívünk kalapál, másra sem tudunk gondolni, más nem nagyon érdekel, minden más jelentéktelenné válik! Se magunkra, se másokra nem tudunk figyelni!!!
Édesanyánktól, Nagymamánktól mi is kaptunk aggódást Még be sem léptünk az ajtón, máris a nyakunkba zúdult. Ezzel óhatatlanul lelkiismeret furdalást okozva lelkünknek:
„Hol voltál? Halálra aggódtam magam!!!!”
És legközelebb? Legközelebb már ez jár a fejünkben, ez az aggódás, és nem vagyunk képesek felszabadultan örülni a barátainknak, az előadásnak, a filmnek, a természetnek….
(Tisztán emlékszünk! Mintha ma lett volna!)
Akkor mit tegyünk?
Csak KONCENTRÁLJUNK!
Mert a koncentráció támogatja bizakodásainkat!
A legjobbra gondolva, abban bízva! Így sokkal nyugodtabbak lehetünk, magasabb szinten rezgünk, figyelmünk nyitott marad, lelkünk pedig derűsebb!!!!
„Belép az ajtón épen és egészségesen! Sikerül a vizsga/a felvételi!!!...”
És ha valaki később érkezik, akkor pedig örüljünk neki! (Az sem baj, ha ebbe az örömbe egy kis felszabadult feszültség is jelen van!!)
„De jó, hogy megjöttél! A legjobbkor!!!...”
Még mindig szeretnél aggódni?
(a kép: Ancient Art of Stone)
De mi is az az aggódás?
Felfokozott idegállapot és nagy koncentráció egyben.
Miért is aggódunk?
Aggódunk másokért, néha magunkért.
Féltjük szeretteinket! Nem szeretnénk, ha fájdalmat szenvedne mind lelkileg, mind fizikailag!
A koncentráció legtöbbször negatív tartalmú:
„Csak ne legyen semmi baja!”
„Ne betegedjen meg!”
„Ne késsen el!”
Még a pozitív óhajunkban sincs teljes hit:
„Bár csak sikerüljön a felvételije!”
Mint hagyomány visszük tovább. Anyánktól, nagyanyáinktól hallottuk ugyanezeket a szavakat, mi pedig most mondjuk szeretteinknek/szeretteinkkel kapcsolatban.
Abban a hitben másoljuk, hogy ez működik, hiszen „sosem” történik baj!
Valamint félünk mi is! Hogyan éljük túl fizikailag, szellemileg, érzelmileg, ha vele valami rossz történik? Azt sem tudjuk, mit csinálnánk akkor? Sehogyan nem vagyunk felkészülve rá! Bele se merünk gondolni, mi lesz akkor!!
Szívünk kalapál, másra sem tudunk gondolni, más nem nagyon érdekel, minden más jelentéktelenné válik! Se magunkra, se másokra nem tudunk figyelni!!!
Édesanyánktól, Nagymamánktól mi is kaptunk aggódást Még be sem léptünk az ajtón, máris a nyakunkba zúdult. Ezzel óhatatlanul lelkiismeret furdalást okozva lelkünknek:
„Hol voltál? Halálra aggódtam magam!!!!”
És legközelebb? Legközelebb már ez jár a fejünkben, ez az aggódás, és nem vagyunk képesek felszabadultan örülni a barátainknak, az előadásnak, a filmnek, a természetnek….
(Tisztán emlékszünk! Mintha ma lett volna!)
Akkor mit tegyünk?
Csak KONCENTRÁLJUNK!
Mert a koncentráció támogatja bizakodásainkat!
A legjobbra gondolva, abban bízva! Így sokkal nyugodtabbak lehetünk, magasabb szinten rezgünk, figyelmünk nyitott marad, lelkünk pedig derűsebb!!!!
„Belép az ajtón épen és egészségesen! Sikerül a vizsga/a felvételi!!!...”
És ha valaki később érkezik, akkor pedig örüljünk neki! (Az sem baj, ha ebbe az örömbe egy kis felszabadult feszültség is jelen van!!)
„De jó, hogy megjöttél! A legjobbkor!!!...”
Még mindig szeretnél aggódni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése