2013. október 8., kedd

Angyali dilemma

(Sz. Kingának)

Még egy nap az „örökkévalóságból” itt a Földön.
És visszakapom szárnyaimat az Úrtól!
Nem is tudom….
Pedig úgy vártam, hogy vége legyen küldetésemnek!
Hagyjam itt ezt a bolond világot?
Ezeket a kedves, unalmas, boldog, meggyötört, álmodozó, öntelt, vad, tudatlan, őrült, vidám embereket?
Szárnyaimmal az örök fényben élhetnék megint!
De itt is van fény! Az emberekben. …
Majd holnap döntöm el, maradok-e végleg…



3 megjegyzés:

  1. "Az angyalok elfordították tekintetüket az emberi szenvedéstől"
    - számukra képtelenség az ember szenvedése; melyből fejlődésének jelentős hányada ered. (Rudolf Steiner).
    Az első alkalommal - mikor ilyen jellegű vélekedéssel találkoztam - számomra ez volt teljes képtelenség. Mert túl fiatal voltam ahhoz, hogy "rálássak"... hogy a szenvedés lényege nem fizikai és a sorsban is ellenséget sejtettem.
    Az angyalok folyamatosan azon munkálkodnak, hogy segítsenek nekünk - de végeredményben semmit sem segítenek; mert az ember nehéz helyzetben úgyis magára marad...
    ebben dől el: hol tart valójában (mennyire szabad és önálló).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha léteznek angyalok...
      Ha mi nyitottak vagyunk, vagyis nem terheljük le agyunkat negatív gondolatokkal, akkor a nekünk szánt jeleket, amiket Ők küldenek, képesek vagyunk fogadni.

      Törlés
  2. Minden éjjel, alváskor ilyen lények munkálkodnak rajtunk (akarati feltöltődés) - pontosabban: akarati lénytagunkon (éteri test). A munka legnagyobb része ezen folyik - hogy új impulzusok (erők) ébredjenek bennünk. De emlékezetünk (elme - éber tudat) az éteri testbe van kapcsolva: passzív (ezért nem emlékszünk). Az álmok (esetében) ezt az elmét az alvás bizonyos szakaszában az asztráltestünk (érzelem-világunk) "magával-ragadja". Ezekből maradnak vissza képzetek és érzések.

    - mondhatjuk, hogy ez egy antropozófus olvasat: avatatlan tolmácsolása.

    VálaszTörlés