Hajnal köszönti a Várost

Dermedten állnak a sötétben...
Bár a lámpák égnek, az kevés, nagyon kevés...
Amint a túloldalt eltűnik a Nap, rájuk tör a reménytelenség.
Addig nem is hiszik el, hogy újra fényben állnak megint, míg a hajnal ismét rájuk nem köszön.
Szinte lebegnek a megkönnyebbüléstől;
Itt van megint!!!