Kanyon szelleme

Nagyon-nagyon régen volt.
Akkor még kis patak csörgedezett itt, alig mélyen alattam.
Erre suhantam egyszer...
Valami csodát láttam!
Fodrozta a patak vizét! Csillogott a tajték!
Szivárványok íveltek fel, illantak el nyomában!
Aztán hirtelen eltűnt, majd távolabb a kanyarnál ismét felvillant szépsége!

Kérdeztem a patakot, ki játszott veled?
Kérdeztem a partot, ki járt erre?
Kérdeztem a Napot, ki tréfált meg?

Azóta is fáradhatatlanul szállok, repülök végig az úton…
Talán itt vagy ott megláthatom őt!

Fékezhetetlen röptéim miatt a patak kiszáradt, elapadt,
A part kanyonná mélyült és oldalait vonalak szabdalják...
Az emlék nem enged, kutatom, keresem tovább...

(a kép: Zebra - Dan Ransom)